Nincs olyan ember, aki a romantikus világirodalom többször
megfilmesített Jane Eyre-rének történetéről ne hallott volna.
A 21. század elején megint eljött az ideje Brontte 1847-es
művét valakit megint alaposan leporolja. A csendes hősnőnk (Mia Wasikowska)
történetébe most a közepén csöppenünk bele, miután hirtelen elhagyja Tronfield
kastélyát. Visszaemlékezések magját természetesen a főszereplő és Rochester (Michael
Fassbender) között szövődő szerelmi csatározás adja. Több szót nem is
pazarolták a történetről, hisz kötelező olvasmány minden valamire való
gimnáziumban. Eme mű sikeréneke kulcsa, egyöntetűen Wasikowska érzékeny játéka,
csodálatos ahogy a szürke kisveréb kidomborodik a vászonról. Színésznőnk bőréhez jól illő halvány pasztell köntösbe csomagolta újszerű filmjét
a japán-amerikai Cary Fukunaga rendező. A másik kulcs Fassbender, akinek már megint jól áll a züllött macsó szerep, talán egy kicsit túl jóképű a Tronfield urához.
Nincs csillogó erénye, de nem is tudok rosszat mondani róla.
(Elismerő csettintés!-szerk.)
