Nick Conklin (Michael Douglas) és Charlie Vincent (Andy Garcia) élik a New York-i nyomozók mindennapos életét. Egy kis belső ellenőrzés Nick ellen pár eltűnt dollár miatt, egy kis lövöldözés egy étteremben pár halottal. Viszont elfogják a gyilkost, Sato-t és azt a feladatot kapják, hogy kísérjék vissza Japánba, mert elég nagy halnak számít és otthon sok-sok csúnya dologért körözik.
Rutinmunkának, szinte egy kirándulásnak számítana, ha Sato nem tűnne el a reptéren, a leszállás után. A feladat, hogy megkeressék, mindezt egy idegen országban, egy számukra ismeretlen közegben. Segítségükre van elvileg Masahiro (Ken Takakura), a karót nyelt japán zsaru, de őszintén szólva nem könnyíti meg nagyon a dolgukat.
Nagyon jó kis film, hamisítatlan nyolcvanas évek, de ez nem ijesszen meg senkit. A rendező, Ridley Scott egy olyan félelmetesen szép, mégis idegen Japánt mutat be, ahol én is, mint néző idegenül érzem magam, átérezve szegény Nick és Charlie elveszettségét. Egy az egyben a Szárnyas Fejvadász c. film jutott eszembe a képi világról. Ha pár kockát kivágnának az egyikből és belecsempésznék a másikba, észre sem venném.
Douglas, Garcia és Takakura hármas telitalálat a főszerepekre. Douglas már nem az a kis nyápic jól öltözött nyomozó, mint a San Francisco utcáin sorozatban. Bőrdzsekis-motoros lerobbant arc, aki bizony elrak pár dolcsit a piszkos pénzből. Majdnem annyira jó lerobbantdeugyanakkorlazaéskirály' nyomozó, mint Bruce Willis.
A film nem robbantott bankot a maga idejében, de szépen lassan, az évek során kultfilm' státuszra emelkedett, köszönhetőn a fent említett látványnak és hangzavarnak (Hans Zimmer).
Ja, még érdekesség, hogy a főgonosz Jackie Chan lett volna eredetileg, de ő elvből nem vállal negatív szerepet...az már mindegy, hogy nem is japán, hanem kínai. A Sato-t alakító színész betegen játszotta végig a forgatást, amit állítólag Ridley Scott nem is tudott. Az amerikai bemutató után pár héttel halt meg rákban.
Megnézni (itt lent) egyedül vagy haverokkal, sör+chips legyen kéznél.
