„Keith Richards forog tőled a sírjában. Pedig
a fószer még nem is halt meg.”
Sherrie (ügyeletes szőke maca) azért jött a
nagyvárosba, hogy pincérnő legyen. A picsát, azé, hogy metál lady legyen. Annak
rendje módja szerint bele botlik Drewba (ügyeletes szépfiú), aki viszont
Stacee Jaxxra akar hasonlítani. (De hát ki nem akar rá hasonlítani, hisz ő TomKrúz). Persze kornyikálnak egy sort, elő adnak egy pár régi nagy slágert és
közben megtudhatjuk, miért szeretik és gyűlölik a hányadékszagú metál istent.
Az aláfestés borzalom: erkölcsök, vissza gyökerekhez, igaz szerelem. Giamatti (már megint!) igazán jól tolja a pofátlan menedzsert, Cruisnak meg csak elő kellet venni a régi
arcát. A többiek meg inkább maradtak volna csöndbe. Egy két jelenetben elkapták
a fonalat az alkotók, aztán meg jól leromboltak mindent. A nagy finálé egyszerűen
borzalmas.
Remélem, unokáink nem ez alapján fogják megítélni
a 90es évek zenéit.
tás
