Most írjam le a történetet? Megint? Oké, ez kamu volt, amióta megy a blog, nem is néztem meg, ergó nem is írtam róla. Meglepetés volt a film, a kellemes fajtából. Sok év tökölés és balfa*ság után a stúdió úgy döntött, előröl kezdi a Pókember sztorit. Mondjuk a 3. rész után nem csodálom, hogy nem akaródzott felvenni a fonalat...annyira mélyen volt.
Szóval fanyalogva ültem neki, de most komolyan mondom, a Pókfej' tényleg "amazing" volt. Nagy kedvencem volt a képregény, szóval van alapom összehasonlítani...itt a Pókember sokkal Pókemberesebb, majdnem olyan Pókember, mint a képregény alap Pókembere...teccik' érteni??
Nagyon hiányoltam a poénokat az eddigi filmekből. Az előzőekben is volt elvétve, de itt már hangsúlyosabban jelenik meg. Harc közben Pókembernek be nem állt a szája (lásd pl: Lányszöktetés Skorpió módra, 1991. augusztusi szám) ez végre a filmben is látható/hallható (jó jelent a gyík és a pók bunyója a suli folyosón..."oh no. somebody's been a bad lizard"- hát ezen elröhögcséltem vagy fél órát).
Andrew Garfield (Peter Parker) nagyon hozza a karaktert, tündibündi Emma Stone pedig a tündibündi Gwen Stacey-t. Ahogy szokták mondani, működik köztük a kémia, mondjuk Stone kiasaszonnyal nem lehet nehéz...hogy mennyivel szebb/jobb/okosabb, mint a kalácsképű Kirsten Dunst, az már fogalom.
Attól függetlenül, hogy jó színésznek tartom, Rhys Ifans a Gyík szerepében sehogy sem tetszett. Még valami nagyon jó, majd elfelejtettem. Ben bácsi (Martin Sheen) sosem volt még ennyire Ben bácsi, na. És még a Stan Lee cameo is ász...most befejezem, de még sorolhatnám...
Pókember rajongóknak nem fog csalódást okozni. Nem ez az év legjobb filmje, de jól szórakoztam rajta.
ignem
