Néha már szégyellem, hogy szeretem a Woody Allen filmeket. Még rá is teszek egy lapáttal, mióta kimozdult a „Nagyalmából”, egyre zseniálisabb filmek kerülnek ki műhelyéből.
Sajnos az idősödő Woody egyre kommerszebb romantikus filmeket gyárt. De az alkotói válság nem jellemző rá, piszok jól sikerült megálmodni ezt is. Nálam most nem a dialógusok, hanem a nagyon jól eltalált filmzene vitte prímet.
Párizs megér egy misét (még ha csak a vásznon is)!
