Anchorman: The Legend of Ron Burgundy (2004)

A híres Ron Burgundy legendája

Az Adam McKay-féle univerzumtól egyetlen egyet nem lehet elvárni, azt hogy komolyan vegyük.

A 70-es évek tévés sztárbemondói annak idején egy kaptafára készültek: vörös öltöny és mikrofonfej. Ron Burgundy (Will Ferrell) sem kivétel ez alól, sikeres, gazdag és szerelmes, de sajnos a rossz lányba. Választottját Veronicát (Christina Applegate) éppen bemondó társának nevezik ki szeretett csatornájánál. Ezzel kezdetét is veszi a macska-egér harc, hogy kliséktől nem mentes, borítékolható végkifejletet éljünk át végig bámulva a filmet.

Hogy miben más, mint egy átlagos romantikus mozi, arra McKay stílusa adja meg a választ, ugyan is az groteszk humor minden elemét beveti, hogy visítva kaparjuk a humuszt. A mű egy igazi hullám vasút, mert amikor már úgy érzed, ez már tényleg egy romantikus komédia akar lenni, akkor hirtelen jön valami eszement gusztustalanság, amitől a pop-corn kólástól kiürül a gyomrodból.

Lehet szeretni, lehet gyűlölni, de egyetlen egyet nem lehet vele kapcsolatban: elmenni mellette.

The Other Guys (2010)

Azért erre ráhúzni a Pancser police címet azért még tőlünk is sok.

Allen (Will Ferrell) és Terry (Mark Wahlberg) a New York-i zsaruk szokványos életét éli. A zsaruk nagyobb részének szokványos életét, vagyis papírmunkával töltik el a napot, míg az osztály két csúcskopója halomra öli a gengsztereket és kapják érte a kitüntetéseket.

Amint ezek a nagyágyúk eltűnnek a képből, a két aktatologató, ha nagy nehezen is, de megpróbálja magára erőltetni a szuperzsaru szerepet. Eleinte nem sok sikerrel...és később se.

Valamiféle buddy-cop műfaj kifigurázása, több-kevesebb sikerrel. Will Ferrell-t nagyon finoman szólva sem becsülöm sokra, szóval nem számítottam katarzisra.

Ha már görbe tükröt állít az 'először utállak, de a nagy ügy érdekében összefogunk, legyőzzük a gonoszt és BFF leszünk' filmeknek, akkor illik ezt a sztori végéig fenntartani. Akkor legyen minden csak egy nagy poén, vicceljék el az egészet, minden karakter legyen habókos és így kapunk egy nézhető vígjátékot. 

Ez viszont kb. a felénél elkezdi komolyan venni magát, kicsit megpróbál akciófilm is lenni, amihez viszont gyenge a sztori, valamint ha nem poénkodnak, már idegesítőek a karakterek. 

Marky Mark megtett mindent, hogy nézhető legyen (még balettozik is, ami pl nem rossz:)), de ennek ellenére megnézni csak részegen ajánlott, haverokkal, ha már semmi más nincs.

Stranger Than Fiction (2006)

A film alapötlete annyira jól hangzott, hogy Will Ferrell ellenére, akit csak Adam Sandler színtiszta tehetségéhez lehet hasonlatos, rászántam magam. Harold Crick egy szürke kis adóellenőr, akinek minden napja ugyanolyan, mígnem egyszer arra ébred, hogy egy női hang kommentálja minden mozdulatát. Természetesen ezt a hangot csak ő hallja, ráadásul a hang sokszor tesz utalást a történet befejezésére és naná, hogy annak egyes részei Haroldnak nem tetszenek.

Az ötletes sztori mellett úgyis eldöcög a film, hogy a közepe felé kicsit lankad az izgalom. Emma Thompson és Dustin Hoffman remek választás az írónő és a kicsit zakkant irodalomtanár szerepére na és ott van még Maggie Gyllenhaal a cuki cukrászlány szerepében. Nem állt még ilyen jól semmilyen másik nőnek a felkar tetoválás, mint neki.

Remek kis romkom, kiemelkedik az ócska kis vígjátékok tengeréből.