A Pearl Habor óriási buktája után rizikós volt egy újabb háborús eposzt leforgatni, ezért Bruckheimerék a zöldhasúik elköltéséhez egy igazi nagyágyút szerződtettek, még pedig a Gladiátorral végképp bizonyító Ridley Scottot.
1993. október 3.-án a jenki hadseregnek nem sikerült elvakítani amerikai fényével a szomáliai gerillákat. Egy balul sikerült villámakcióban a profi katonák a mogadisui felkelők szorításába ádáz harcot folytattak. Így is nagy veszteségek árán sikerül őket egy 16 órás mészárlás után kiszabadítani. De hősök megint tonnaszámra születtek.
Ridley Scott háborús terepen is jól érzi magát. A 90-es évek klasszikus szisztémájára összeszedett egy pár zseniális színészt és terepszínű ruhát adott rájuk, majd berakta őket a vaktöltények viharába. A közönség a szakma is imádta, igaz hogy nem szól semmi újról, csak Istenről, családról, hazáról. A feszültség viszont annál több került mű be, a por és vérgőzös levegőben ott van az esendőség félelmetes érzése.
Hogy zseniális mű-e? Az biztos! Emlékezni fogsz e rá évek múlva? … sajnos nem.
