Napjainkban Meryl Streep átlagon felül alakításokat tesz le szinte minden filmjében, ezzel kimagaslik a mai színésznők sorából. De mikor a 80-as években olyanokkal kellett megküzdenie a vásznon, mint Bette Davies, Katharine Hepburn, Susan Sarandon vagy akár Jessica Lange, vajon közülük is kimagaslott-e? Talán erre a kérdésre választ adhat a következő művecske.
Filkó a „tejfölösszájú” író szemszögéből ismerhetjük meg a film főhősnőjének életét, a Lengyel virágszálat: Sophie-t (Streep). Nathan-nal (Kevin Kline) látszólag boldogan élnek egy Brooklyni házban, ahogy a francia klasszicista regénybe szokás a társasház lakóit ábrázolni. A fiatalok hamar összebarátkoznak és az édes hármas kibontakozásával bohókásan késleltetik a forgatókönyvírók ezt a fejezet. Ahogy szaporodnak az életvidám, mókamester Nathan dühkirohanásai úgy válik a film hangulata egyre borúsabbá. De hát ez a történet még is csak a koncentrációs táborban megkeseredett Sophieról szól, ezért meg kapja néző azt is igazán realista képkockák kíséretében.
Nehéz mű az már bizonyos, a parádés szereposztás ellenére még is csak Streep az, akinek egy párszor a vásznon össze kell törnie már karaktere sorsából adódóan is. Alan J. Pakula viszont remekül megoldotta, hogy színes, de még is nagyon élvezhető bohózattá váljon a műve és ne egy kortárs kőkemény drámában szülessen meg korunk egyik legtöbbet méltatott alakítása.
