Volt egyszer egy Richard Linklater aki megálmodott egy igazán gej romantikus alapszituációt (Egyéjszakás kaland az örökké valóságnak! Na nee....), aztán ahogy elkezdte kidolgozni, rájött, hogy a nő-férfi párkapcsolatot egy egész életúton keresztül lehet boncolgatni a néző felé. Ne felejtsük, hogy akár a Sráckor is lehetne ennek a történetnek folytatása.
Jesse (Ethan Hawke) az amerikai vagány srác leszólít egy francia egyetemista csajt (Julie Delpy) az Európaexpresszen. Eldöntik együtt, hogy leszállnak Bécsben és megpróbálnak rájönni vajon veszítettek-e volna valamit, ha ezt az éjszakát kihagyják. Ennél azért kicsit bonyolultabb a dolog, mert hiába akarják ők felnőttként feltartoztatni az érzelmeket, azért ha működik a kémia annak nem igazán lehet megállj parancsolni.
Ebben a napban (filmben?) minden benne van, ami a tökéletes kalandhoz kelletik, csak az baj ha minden tökéletes akkor az már szerelem. Főleg ha a két fiatal azonos érdeklődési körrel rendelkezik, és legjobban a másik felfedezésre vágyik. Titokban mindenki epedezett egy ilyen estérért, amikor csak elvessz a másikban. Viszont pont ezért iszonyúan nehéz dolga volt a két főszereplőnek, mert ugyanis kettőjüknek kellet elvinni a balhét. Mert ugye bár azt már Woody Allen óta tudjuk, hogy nem elég jól megírni a dialógusokat azokat hitelesen is elő kell adni. Ezek után naná, hogy kíváncsian várom a folytatást.
Csak azok kezdjenek bele ebbe az „éjszakába” akik szeretik a kevés szereplős, nagymonológos, de egyedi hangulatú romatikusműveket.
