Ugyan miért ne néztem volna meg? Úgy fest, szeretek szenvedni, de annyira, hogy a mostanában kevés szabadidőmben is ilyen baromságokat nézek.
Írnék valamit a történetről de az nincs. Kati, a fecsegő batáta (mondhatnám, ha ásotthalmi lennék:)) az egész film alatt össze-vissza futkos a körzetek között, kicsit rosszul érzi magát, sír, bátorítja a népet és szomorúan néz.
Persze a Viadal sem ért egy marék lepkét sem az előző részekben, de tényleg minden csak viszonyítás kérdése. Nem is tűnnek olyan rossznak ehhez képest.
A producer meg dörzsölheti a markát, bejött a számítása. Díszcsomagolásban rakott trágyát sikerült összehozni, ami ráadásul igen kevés pénzbe került, nézve a helyszíneket és az egyetlen "harcnak" nevezett valamit nem kellett sokat invesztálni a moziba.
És mennyit hozott? Rakás pénzt, az biztos.
Ám úgy tűnik, kezd alábbhagyni a fecsegő batáta őrület, mintha ezt a részt már nem tolták volna annyira az arcunkba, mint az előző kettőt.
Ez az egyetlen pozitívum.
Iskolapéldája a rohadt sokért eladott fércműnek.
