Az old school akciófilmeken felnövő generációtól nem lehet azt az életérzés elvenni, amit az utcára kikerült, agyonra másolt VHS-es Swarci és Stallone filmek nyújtottak.
Ha a bűn betegség lenne, Kobra (Stallone) lenne a legjobb gyógyszer. Ő egy tipikus nagyvárosi zsaru, aki járja az utcákat és a becsületesség totem oszlopa. A lehetetlen helyzetekre specializálódott, őt csak akkor hívja a helyi szerv mikor már kilátástalan a helyzet. A 80-90-es években tele volt szennyel az utca és szüksége volt ilyen típusú kőkemény arcokra a bűnüldözésnek.
Stallone szűkszavú akcióhősei lágyabbak emberileg egy kicsit Piskos Harry karakteréről és nincs olyan jó humoruk, mint John McLane-nek. De mi mégis rajongtuk ezekért az esendő izomkolosszusokért a kilencvenes évek közepén. Egymondatos bölcsességeket ontó zsaruk, akik felsegítik az esendő lányokat a földről és kegyetlenül fullból nyomják le az ellent. Cobretti sem tér el cseppet sem ezektől sztereotípiáktól, először lő, aztán kérdez és meg sem rezzen közben a gyufa a szája szegletében. Halovány romantika és egyszerű mégis fülbemászó melódia dobj fel a nem létező forgatókönyvet.
Nosztalgiázni is kiváló alkotás, de hangulata és szövege páratlan.
