Valahogy a mediterrán népek mindig is jobban kötődtek a
spirituális dolgokhoz, szerintem ezért is más a kísértet história egy spanyol
rendező tolmácsolásából.
Helyszín mi lehetne más, mint egy régi kúria valahol az erdő
közepén. Éppen berendezkedő családot ismerhetünk meg a film elején, a hatalmas
házat tervük szerint hátrányos helyzetű gyerekekkel akarják megtölteni. A
feleségnek némi-nemű kötödése van az ódon házhoz, mivel az épület egykoron
árvaházként működött. Tehát már azon nem lepődünk meg, hogy főhősnőnk itt
cseperedett fel, az viszont különös, hogy a HIV fertőzött gyermeküknek
láthatatlan barátai vannak. Ütősen indul a történet, szinte nem is érezzük, hogy egy kísértet mozi lenne (Biztos sokat láttuk a Bújócskát!). Majd film a közepén
felvesszük a ritmust és elindulnak a fogaskerekek a fejünkben. A film vége
pedig egy igazán erős ijesztgetős befejezés.
Tipikusan olyan mű, ami keveset markol… , de hónapokkal
később is agyalsz rajta.
