John Rambo (2008)


Rambo, miután lerombolt egy komplett amerikai kisvárost, utána visszaugrott Vietnámba rendet tenni, majd az afgánokkal csapott szét az oroszok között (és itt mondják el róla azt az elhíresült mondatot:)), most a burmai katonai juntát csapkodja egy belezővel. Fincsi, mi?
A dolog szépsége, hogy Stallone annyit sertepertélt a kamera körül, hogy a végén egészen megtanult rendezni. 2006-ban jött a Rocky Balboa, majd 2008-ban a John Rambo. Az ős amerikai félistenek történeteinek végére akart pontot tenni, ami sikerült is. Piros pontot, ráadásul.
A történet itt sem kaphatja meg a bonyolult jelzőt, sőt, talán a legegyszerűbb a négy rész közül. Van egy pár misszionáriusunk, akik meg akarnak menteni pár embert Burmában (direkt hívom Burmának, a diktatórikus katonai junta így idegesebb lesz...remélem). Végül fogságba esnek és ők szorulnak megmentésre. Vajon ki indul el kiszabadítani a csinos Julie Benz-t?
Egyadta vérfürdő a film, hullanak a fejek/végtagok/belek. Rambo lelketlenül vág rendet a sok kis sárga között, tudja, neki ezt dobta a gép, ezen keseregni, a feloldozást keresni már meddő próbálkozás. A világ ilyen szar hely, mit agyalsz rajta?! És az emberek teszik ilyenné, többek közt a burmai katonák, ezért is okoz szinte minden nézőnek kéjes borzongást, amikor Rambo egyet-egyet lekaszál.

Érdekességek: ez Stallone első Rambo rendezése. Julie Benz azért szerepel a filmben, mert Stallone nagy Dexter fan.
Direkt olyan helyszínt kerestek a filmnek, ahol valós genocídium történt/történik és ami nincs felkapva a médiában.
Átlagosan 2.59 embert ölnek meg percenként a filmben.
Az első Rambo, amiben nem szerepel Trautman ezredes (a színész 2003-ban halt meg).

John Rambo (2008) on IMDb