Jim Carrey-re nem éppen a drámai szerepei miatt emlékezünk. Bevallom, pedig én a drámai szerepeiért szeret a gumiarcú színészt és az a kedvenc filmem tőle.
Peter (Carrey) 50es évekbeli Hollywoodi álomgyárban szorgoskodik íróként, de minő véletlen az akkoriban oly divatos kommunista üldözés áldozatául esik. Ezután karrierestül elindul lefelé lejtőn, tetőpontként egy mámoros estén a folyóba zuhan. Felébredve amnéziát kapva egy idilli kisvárosba kerül, ahol főhősünket egy háborús hőssel azonosítják. A dolog működik is egy darabig, míg nem az emlékek és rendőrök meg nem jelenek.
Szerintem ez egy nagyon alul értékelt a mozi. Pedig Carey nem lehet panasz, karrierje legjobb alakítását nyújtja. Nagyon erős a drámai vonal, csodaszépen van fényképezve és iszonyú jó Jazz betétek csendülnek fel a filmben.
Szerintem ez egy nagyon alul értékelt a mozi. Pedig Carey nem lehet panasz, karrierje legjobb alakítását nyújtja. Nagyon erős a drámai vonal, csodaszépen van fényképezve és iszonyú jó Jazz betétek csendülnek fel a filmben.
Aki utálja gumiarcú barátunkat annak azért, aki pedig szereti annak pedig azért lesz érdemes megnéznie.
