A következő címkéjű bejegyzések mutatása: babák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: babák. Összes bejegyzés megjelenítése

Un heureux événement (2011)

Mióta apa lettem, végig birok nézni egy gyerekvállalásról szóló filmet is. Nézzük, a franciáknál hogyan működik a kölyökáldás.
Egy hópelyhes téli napon ismerkedik össze Barbra és Nicholas, akik hosszúra nyúló videotékás előjátékuk után csak egymásra találnak. Szerelemből kapcsolat lesz, a kapcsolatból együttélés, az együttélésből egy baba. A kis csöppség aztán fenekestül felforgatja a szülők életét, ahogy ez már lenni szokott. Annyiban különbözik a fim tengerentúli hóbortos társaitól, hogy kőkemény, naturális családi dráma. Horror filmben nem folyik annyi vér, mint itt a különböző testnedvek (hányás, anyatej). A mozi amúgy jól működik, néha kicsordul könnyünk, mennyire életszagúak a szituációk.
Kispapák jót mosolyoghatnak rajta, kismamák jót sírhatnak rajta.

tás

Babies (2010)

Négy baba, négy különböző kultúrából, de szerencsére nem csak egy maradhat:)! Szóval négy porbafingó a főszereplő egy olyan dokumentumfilmben, ahol nincs narráció, sem pedig feliratok. 
Egyszerűen jeleneteket mutatnak be az életükből, a születéstől kb. egy éves korukig (gondolom, lesz még folytatás). 
Nekem cuki és vicces és lesz, aki majd egy teljes komparatív neveléstörténeti tanulmánynak fogja fel. 
Hogy mindenkinek tetszeni fog, abban biztos vagyok (férfi társaimnak előre szólok, az első tíz perc félelmetesebb, mint a Fűrész első része)! 
Megnézni párban, gyerek vállalás előtt, közben és után, dupla randik kiváló filmje lehet még...:)