The Commuter (2018)

Liam Neeson soron következő akciófilmjében egy vonaton akciózik, mert ott még nem akciózott. Remélem lesz majd tengeralattjáró, esetleg hajó is. 

A kiugrott zsaru, most éppen biztosítási ügynök hazafelé tart a napi melóból, ahonnan éppen kirúgták. Nyugdíj előtt, a kölök menne egyetemre, a házon hitel, hallelúja.

Leül vele szembe egy ismeretlen nő, aki egy apró szívességet kér, cserébe kap 25 rongyot előlegbe, a többi 75 meg jön, ha kész a meló. Egy embert kell megtalálna X állomásig, mielőtt az leszállna. Csak megtalálni kell és viszlát. Na ebből még nem lehet baj, gondolja, mégsem a családját rabolták el vagy fenyegetik (dehogyneeeeem) és még pénzt is kap érte (vagy golyót, ha nem).

És mindig kiderül, a képlet nem egyszerű, senki sem az, akinek látszik és a vonattal együtt minden a feje tetejére áll...mert Liam Neeson.

Az elején még reménykedtem, hogy nyomozós thriller lesz, egy biztosítási ügynök Poirot a külvárosi Orient HÉV-en. Kellően izgalmas sztori, sok ismeretlen ember, sok lehetőséggel.

Aztán jött a darálás, mert az agymunka nem elég érdekes, kell az izom is meg a sok CGI. 
Meglettem volna nélküle, de amint rákerestem a rendezőre az ájemdíbín' (aki sorozatban hozta a Liam Neeson filmeket, mint a Non-Stop vagy a Run All Night), leesett. Hát ő ehhez ért, tisztes és felejthető akciófilmes arc, ez van, katarzis pár közhelytől eltekintve nem lesz. 

Zavaróan hasonlít a Non-Stopra, nem tűnt fel senkinek, hogy a forgatókönyvíró átvágta őket, a repülőt áthúzta és átírta vonatra.

Amúgy meg egy nézésre elmegy, a némelyik bunyó egész egyedi és látványos, de ha a felejthető akcióknál maradunk, azért a Run All Night Ed Harris maffiafőnőkével azért sokkal jobb. 
És már arra sem nagyon emlékszem.

Ez van. De az biztos, ne baszakodj Liam Neesonnal, se a családjával.