Azt mondanom sem kell, hogy Kovács Lehel cimborám munkásságára máshogy tekintek. Már itt az elején kijelenthetem, hogy eme mű mind hangulatában, történetében és kivitelezésében mérföldkő a honi filmgyártás sorában.
Amélie és Wes Anderson filmek magyar szerelemgyereke olyan hatásosra sikeredett, hogy bebújik rögtön a bőrünk alá. Minden apró részlet és szereplő a helyén van, a vágás s dramaturgia a hőskori álomgyárat idézi. Ha kötözködnék egy kicsit, akkor a vége szerintem egy kicsit sutára lett hagyva, de ami előtte történik az kárpótol mindenért. Csak így tovább, Ujj Mészáros Károly!