The Grandmaster (2013)

Ismét egy kínai film Ip Man-nal a főszerepben. A történtet szinte ugyanaz, mint a 2008-as verzióban (ez azért egy önéletrajzi filmnél nem furcsa, inkább az lenne érdekes, ha nem így lenne). 

A címszereplő ismét kellően arisztokratikus és "emelkedett", hogy nagymesternek nézzük. 

A történet, mint mondtam, nagyjából ugyanaz, viszont a megvalósítás már eltérő. Mintha keverték volna a wuxia stílust (többnyire történelmi korban játszódó, fákon ugrálós, félisteni szinten verekedős harcosokat bemutató filmek, pl A Hős, A Repülő Tőrök Klánja) egy kis dokumentarista jelleggel. Hát, fura lett a végeredmény. Nekem nem jött be, de rossznak azért nem mondanám. Ha már próbál valósághű lenni, akkor ne repkedjenek itt nekem, nálam ez a kettő nem fér össze. Itt is érvényes, hogy a kevesebb néha több.

A másik észrevétel (és nem hiba), hogy Ip Man elég keveset szerepel a filmben, inkább a Gong klán történetét meséli el és közben Ip Man is feltűnik néha. Nem mondom, Ziyi Zhang szebb látvány, mint Ip Man, ez tény. Azt is mondhatnám, ha Ip Man nincs benne, a történet akkor is egy kerek egészet alkotna.

Az első húsz percben lekötött, utána már unalmas volt, pedig nagyon igyekeztem megszeretni.

A 2008-as verzió jobb.

Man of Tai Chi (2013)

Keanu Reeves rendezői debütálása, avagy hogyan csináljunk egy "very simple" harcművész filmet?! Hát így!

Egyszerű, mint a faék, ahogy Kenau is nyilatkozta a bemutató előtt, egy old-school verekedős mozit akar, semmi többet. Sikerült is neki, az már más kérdés, ez kielégíti-e a kedves közönséget és a kritikusokat. 

Őszintén szólva nem tudtam, hogy ő a rendező, amíg a vége főcímnél nem láttam meg a nevét. Nem gond, mert akkor lehet, nagyobb elvárással néztem volna, ami öreg hiba, hiszen első rendező ez a bús képű Neo, aki még nem tett le rendezőként semmit az asztalra. Mégsem egy titkos Clint Eastwood film, ami most került elő a padlásról.  

A verekedős jelenetek nagyon jól ki vannak dolgozva, Keanu profi kaszkadőrökkel és operatőrökkel dolgozott. Kellett is, ebben rejlik a dolgok veleje, ha már kung-fu film, üssék benne egymást stílusosan, de mint a répát.

A történet belefér egy mondatba: szegénylegényt -aki baromi tehetséges harcművész - az ág is húzza, ezért beáll a gonosz szolgálatába, kicsit elszalad vele a ló, de észhez tér és "letájcsízza" a főellenséget.

Annak ellenére, hogy tetszett és ajánlom azoknak, akik szeretik a verekedős filmeket, elmondom, mi az, ami idegesített benne...Azok a redvás tőmondatok, amiket Reeves köhögött bele a kamerába...hát az nagyon idegesítő volt. Hogy'aszongya: KÍÍÍÍÍÍÍL, és hogy: Show me, valamint a: FÍÍÍÍÍÍGHT és a tökös bevonuló mondat: You owe me a life. Öcsém, régebben vagy már a filmiparban, kicsit feltölthetted volna a karaktered élettel, vagy pár Coelho idézettel.

Ja és hogy mi az a Tai-Chi, a film után sem tudom, mert a mester is csak pár szavas volt: meditálj és egyensúly. Ha nem mondták volna is tudom, hogy ez így megy arrafelé.

Yip Man (2008)

Kivételesen nem remake érkezik mindjárt a mozikba, hanem előzmény film lesz a híres kung-fu mester, Bruce Lee tanítója, Yip Man története. 

A Donnie Yen-féle Yip Man-t úgysem tudná überelni, az úgy jó, ahogy van. Aki szereti a harcművész mozikat, annak kötelező a film (filmek, mert folytatás is készült, ami ugyancsak jó lett). 

Donnie Yen remekül alakítja a nagymestert, külön tetszik a kissé arisztokratikus vonás, amivel felruházta a karaktert. Látványos harcjelenetek, érdekes sztori, szóval egy nagyon jó filmet nézhetsz meg. Utána meg a hollywood-i előzmény filmet, aztán lehet agyalni, melyik a jobb. 

Az első viszont biztosan az évtized egyik legjobb  harcművész mozija nálam.