Az alacsony költségvetés és a lelkesedés sem mindig garancia a sikerre. Kell a jó sztori és/vagy a jó színészek, az idővel babráló sci-fi sem mindig aranybánya.
Három fiatal tengeti napjait egy lakópark kis lakásában. Az éppen alkotói válságban lévő festő, aki mellesleg a karbantartó is, a pincérnő csaja és a link lakótárs.
A szemben lévő lakásban az öregúr nem ad magáról életjelet, így bemennek megnézni, minden rendben van-e. A bácsi nincs meg, de találnak egy furcsa gépet és több száz képet, ami a nappalijukról készült.
Lassan kiderül, a masina egy fényképezőgép, ami pontban este 8-kor (vagy 7-kor, már nem emlékszem), csinál egy képet a következő nap ugyanazon órájáról. Ami épp akkor történik a nappaliban. Kis vitatkozás, majd jöhet a szerencsejáték, ahogy az sejthető.
Azonban ahogy dől a lé, egyre furcsább dolgok történnek a szereplőkkel.
Az biztos, hogy van benne egy-két eredeti ötlet és váratlan csavar. Ez a fotós jövőbe pillantás egész jó. Csak azt nem értem, miért kellett a karaktereket ennyire ostobára írni. Annyira hülyék, hogy az már fáj és sajnos nemigen tudtam ettől elvonatkoztatni a film alatt. Mi a fenéért kell pl egy alvilági bukinál halomra nyerni magad? Nem gondoltad, hogy feltűnő lesz? Ha nem, nem, majd meglátod, ha bekopognak hozzád egy baseball ütővel, hogy megkérdezzék, honnan van a tuti tipp.
Egyszer azért nézhető, de lett volna még benne kraft, hálás a sztori.
