Nightcrawler (2014)

Éjjeli féreg

Dan Gilroy aki eddig csak forgatókönyv íróként csapongott testvére (Tony Gilroy) árnyékában, úgy tűnik első rendezésével sikerült megidézni az ikonidus Drive hangulatát. Pedig az esti város villódzó fényei és az autós üldözéses feelin' együttes alkalmazását nem sok rendező tudta még hatásosan elénk tárni.

Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) az amerikai álom hajszolása közben bukkan rá a tökéletes megélhetésre a valóság véres bugyrában. Éji vadként kutatja mini stábjával Los Angeles szennyes utcáin a minél véresebb sztorit, hogy aztán másnap az ő képei kerüljenek adásba. Főszereplőnk pedig van annyira őrült, hogy mindenen és mindenkin átgázoljon céljai megvalósításának érdekében. És mivel ez egy társadalomkritikától nem mentes mozi, a tragédia (vér)szaga ott lebeg a levegőben állandóan.

Még ha hangulatánál fogba nem is illik az amerikai karrierépítési tucat művei közé, még is tipikusan a szegény csóróból, hogyan válj sikeressé alap szituációt követi. Ha tényleg sikeres akarsz lenni valamiben, azt nem elég akarni, azért tenni is kell és persze jó hogyha gátlástalan és őrült is vagy. A Jake gyerek tökéletes választás volt erre a szerepre, hisz csontos arca és cinikus mosolya igazán ördögivé tesz az összképet. Karaktere picit hasonlít jellemében a Wall Street farkasára (gátlástalan) vagy Taxisofőrre (Rója az utcákat), de néhol Christian Bale alakította Gépész is visszaköszön. A film hangulata lehetne sötétebb vagy egy kicsit szex központibb, így viszont kicsit 60-as évekbeli krimikre hajaz.

Mr. Robot (2015-)

Elliot Anderson (Rami Malek) átlagos kockának tűnik első pillantásra. Azaz elsőre pont nem, mivel egy pedofil kávézótulajdonost buktat le éppen a nézők szeme láttára. Ez a specialitása. Na nem a kávézó tulajdonosok, hanem inkább a mások életébe történő vájkálás a kibertéren keresztül. 

Kitűnő hacker, akinek semmilyen tűzfal nem jelent akadályt. Napközben szürke informatikus, aki a világ legnagyobb vállalatának dolgozik közvetve, amikor nem dolgozik, akkor pedig a körülötte lévőket hackeli meg. Pszichológus, munkatárs, teljesen mindegy.

Egy, a nagyvállalatot érő kibertámadás elhárítása közben "ottfelejt" egy kiskaput a rendszerben. Hamarosan az FSociety hacker csapatban találja magát, akik nem mást tűztek ki célul, hogy lenyomják a gonosz nagyvállalatot, az E(vil)Corpot.

És itt csak a sztori egy részét említettem, ezen kívül min. öt másik szál fut, amik többé-kevésbé kapcsolódnak Elliot-hoz, vagy a céghez.

Az év egyik legjobb sorozata, ez száz százalék. 
A Bloodline és a Breaking Bad mellett dobogós. 

Még csak nem is azért, mert a legvalósághűbb informatikai (hacker) világot mutatja be, amint vászonra írtak, hanem mert Malek megdöbbentően kiváló a szorongó/magányos/antiszociális/drogos/igazságtevő szerepben, akinek nagyon is valós problémái vannak és ez annyira látszik Elliot arcán, mintha csak tollal írták volna fel a homlokára. Látjuk, halljuk, ahogy Elliot beszél hozzánk, a nézőkhöz, mint képzeletbeli barátjához...csakhogy mi nem vagyunk azok, Elliotnak pedig nincsenek barátai.

Elliot és az FSociety minden mozdulatát és mondandóját áthatja a társadalomkritika, amiért sokan talán nem véletlenül a Fight Club-hoz hasonlítják (a pszichológusnál elmondott monológ sokak kedvence lesz, még ha azt valójában csak "fejben mondta is el). Mindenesetre kult' gyanús sorozat, az biztos. 

A billentyűzet csépelés közben sem lesz egy percre sem unalmas, kiváló és sokszor feltűnő mellékszereplők dobják fel a színvonalat (Mr Robot, alias Christian Slater, a pszichó céges csóka és a még zakkantabb felesége, az FSociety tagjai). 

Maga a történet sem éppen megszokott, szinte egyszerre akartam megnézni minden részt, mindig volt valami, ami miatt "csak belenézek" a következő elejébe". Majdnem sikerült is egyszerre lenyomni.

Várom a második évadot.

Hot Pursuit (2015)

És én még reménykedtem. Tuti romkomnak kinéző mozi. Reese Witherspoon azért valamennyire garancia egy jobb filmre, Sofía Vergara pedig még ott van ráadásnak. 
Van a töketlen, de szabálykövető rendőrnő (Witherspoon) és a hamar kinyiffanó mexikói drogkartell elleni koronatanú könnyű természetű felesége. 
Gyorsan összekeverednek, majd haragszanak egymásra, kergeti őket a fél világ, de csak megoldják a problémákat és a végén egész jóban lesznek. 
Közben persze rengeteg vicces jelenet van, igazi csajos mozi. Kár, hogy idegesítően egyszerű, sőt, ostoba és ostobának tekinti a nézőt is, mert elvárja, hogy olyan poénon kacarásszunk, ami már a kilencvenes években is gáz volt. 
A fenti sztorit meg kitaláltam, az "össze" vagy egymás mellé keveredésig láttuk, húsz perc után fénysebességgel kapcsoltam ki és szabadultam meg tőle. Lehet, öngólt rúgtam, mert kiderül, hogy nem ez a sztori és egy baromi jó film, de én nem pocsékolom erre az időmet. Még randimozinak is kínos lenne és az már nagyon gáz kategória.

The Judge (2014)

A bíró

Mondhatnák akár azt is, hogy ha két nagyszerű színész játszik együtt, akkor szinte mindegy a körítés. De hát buktak ebbe már bele Pachinóék is …

Hank (Robert Downey Jr.)a városi sztár ügyvéd egy temetésre siet a "szülőfalujába", ahol mint az lenni szokott, megállt az idő. Apja a tiszteletre méltó Joseph Palmer bíró (Robert Duvall) még mindig kis takonynak nézi, egykori szerelme pedig még mindig sír utána.
Ilyen helyre ugyebár mindig jó visszatérni, csakhogy főhősünk nem létező lelkiismeretébe nem fér bele, hogy apját lecsukják egy olyan bűntettért, amit lehet, hogy nem is ő követett el. Hank úgy látszik, most annyira elveszett a kisvárosba, mint Alice csodaországban.

A bugris ügyvédek között igazi profinak számító nagyágyú életútjának megható periódusával kezdődik a film. Anyuci meghal, a feleség válik, harmat gyenge kapcsolat a gyerekkel és hasonlók. Nem azt mondom, hogy nem szívfacsaró, ha egy elkóborolt bárány visszatér a nyájhoz, de annyira blamás már filmtörténeti szempontból, hogy az már csuda.
Remek színészek asszisztálnak, a tucat forgatókönyvhöz, amely olyan szájbarágós lett, hogy szinte minden varázsát elveszítette. Családi dráma van itt kérem, a régi sérelmek igazi adok-kapokja, Pakulát másoló tárgyalótermi csomagolásban.

The Strain (2014-)

A New York-i repülőtéren leszáll egy repülő, de landolás után a torony nem tud kapcsolatba lépni a pilótákkal. A függönyök elhúzva, se kép, se hang, a gép csak ott áll. Kivonul már lassan a római pápa is a helyszínre, de elsőnek Ephraim Goodweather és kis járványügyis csapata hatol be. Mindenki halott, sehol egy terrorista, semmi jele idegenkezűségnek. 

A nagy kutakodásban találnak pár túlélőt, szám szerint négyet, akik nem emlékeznek semmire, a karantén sem tetszik nekik, ők csak haza akarnak menni és kész. Közben valami baromi nagy izé szétlapítja egy ember fejét az egyik hangárban, majd eltűnik. 

Roppant hangulatosnak tűnik az első rész, Guillermo del Toro rendezte. 

Szóval jól kezdődik. Érdekes megközelítés, hogy a vámpirizmust a vírusok felől közelíti meg a sorozat. 

Az első pár részben ezt a látszatot tartják fent, ekkor még úgy tűnt, nagy potenciál van benne, de ez az évad közepe felé lejtmenetbe kapcsol és lett belőle egy szegény ember Walkind Deadje. 

Csúnya vámpírokkal és idióta szereplőkkel, akik homlokegyenest mást csinálnak, mint amit kellene, vagy amit egyszerűen a józan ész diktál.

A helyszínek is szűkösek, semmi New York-i káosz és anarchia, hogy alapozza kicsit a hangulatot. A fél várost ellepték a szörnyek, de nappal úgy megy mindenki a Meikbe, mintha mi sem történt volna.

Egyedüli dicséret a főgonosz szupervámpír szárnysegédjét illeti, remek a csóka, neki drukkolok. Mert még nézem, a második évad felénél járok, heti egyszer megteszi, bár tényleg nem tudom, miért ülök le megnézni az újabb részeket.

Kramer vs. Kramer (1979)

A Kramer kontra Kamer annak a sokszor idézett filmkorszaknak a gyermeke, amely a tárgyalótermekben való szívszorongatást használta a dráma kibontására és nem alkudott meg könnyfakasztás nélkül. És köztudott tény, hogy a családok széthullása sohasem szokott „heppyenddel” végződni.

Kamerné (Meryl Streep) egyszer csak úgy dönt, hogy kilép az egyhangú, unatkozó háziasszony szerepkörből és faképnél hagyja munka mániás férjét és hat éves kisfiát. A férj, Ted (Dustin Hoffman) kénytelen újra értelmezni az életét, és ha nem is zökkenő mentessen, de összecsiszolódik egyszem gyermekével. Mire a két megtört családtag egymásra talál, addigra újból megjelenik az életükben Joanna, az egykori hűtlen feleség. Ezután pedig a következő lépés a bíróság, ahol elkel dönteni ki alkalmasabb a szülői szerepkörre, és a türelmes néző megkapja végre a nagybetűs drámát.

A zseniális alakításokról szerintem nem kell megemlékeznem, hisz a filmtörténeti szerepekben mind két fél kiválóan domborít. Én egy kicsit erősebbnek érzem Hoffman, de mind kettőnek jutott az Oszkár esőből. Aktualitásából egy szemete sem vesztett mű, erőssége persze a korszakra jellemző egyszerűségében rejlik. Az alkotók meg próbáltak meg minden szálat megmagyarázni, nem tolták túl a nagy közeliket és jó sok teret hagytak a főszereplőiknek.

Ha nem is láttad még, tutira veszem, hogy hallottál már róla.

Game of Thrones Season 3 (2013)

Trónok harca 3. évad

"Everytime we deal with an enemy we create two more."
(Tyrion Lanister)

Vesterosban mostanra látszólag nincs új ellenség a nap alatt. A fő Stark farkas visszafelé baktat, Stannis sebeit pedig házi boszorkája nyalogatja. Beköszönt a boldog béke menyegzők ideje. Joffrey a dögös Tyrell lánnyal, a Félember a partner nélkül maradt szürke Sansával, Anyakirályné a piperkőc Lorassal, Rob egy keleti szépséggel, sárkányok anyja pedig, na ő most nem készül félre … izé frigyre lépni.

A falon túl küzdő, szenvedő és szerető Havas Johnról (Kit Harington) pedig kiderül, hogy nem tud semmit. De mi viszont tudjuk, hogy … az éj sötét és tele van iszonyattal!!!

Ebben az évadban igazán sok szereplőre oszlik szét a műsor idő. Nincs már idő nagyon kibontogatni a szálakat, az alkotók szabadjára is engedték szereplőiket. Jaminek, Vérebnek és Varysnak jó tettek a plusz percek, kicsit megismerhetjük az ő kálváriájukat. Viszont kaptunk egy újabb igazán ütős főgenyát Havas Ramsay személyében, akihez képest a fatytú király csak egy dedós a szadista oviból.

Bloodline (2015-)

"We're not bad people, but we did a bad thing."

A legjobb sorozat, amit az évben láttam, de lehet, a Breaking Bad (ami nálam még mindig az abszolút etalon első helyezett) mellett a kétezres évek dobogós második-harmadik helyét is megkapja nálam. 
Ezen még agyalok, mert ez már valami és mivel a sorozat az "új mozi", vannak vetélytársai is. Mindenesetre most fejeztük be és már néztem is, mikor kezdik játszani a második évadot. Sajnos nem most...
Amilyen vékony a sztori, annyira ütős is. A tékozló fiú, Danny Rayburn (Ben Mendelsohn) hazatér a festői, Florida Keys-i családi fészekbe. Anyának és apának (Sissy Spacek és a mindig király Sam Shepard) a 45. házassági évfordulója van, nemsokára egy dokkot neveznek el a családról, szóval biztos kikötő várja otthon, úgy gondolja, megérdemli a részét.
A szülők és az otthon maradt Rayburn gyerekek nem igazán örülnek Danny feltűnésének, látszólag boldogok, de úgy vannak vele, mint az átlagember a csövesekkel. Adok pénzt, mert jófej vagyok, de azért nem látnálak vendégül a házamban, mert büdös vagy. 
Danny midenki által rövidnek remélt látogatása egyre hosszabb lesz és szépen lassan a Rayburn család külső, ideálisnak tűnő máza végleg leolvad a néző szeme előtt. 

A fő vonal végig Danny pokoljárása és a szembenézés a múlttal, ami szépen lassan bukkan elő a részek folyamán és ehhez a többi szereplő csak asszisztálhat, ugyanakkor a megbélyegzett tesó mindenkire és mindenre hatással van. Kiválóan megírt karakterek mind, akik teljesen logikusan, avagy indokoltan logikátlanul cselekednek. 

A kedvenc részeim a nagytesó John (Kyle Chandler) és Danny jelenetei. Borzongatóan jó, ahogy John hitegeti magát, Danny megváltozott, jó útra tért és még az apjával és két testvérével szemben is megvédi Danny-t. Legalábbis egy ideig. 

Pont ő mondja még a kezdet kezdetén, hogy: "Sometimes - you know something's coming. You feel it - in the air. In your gut. You don't sleep at night. A voice in your head's telling you, something is gonna go completely wrong, and there's nothing you can do to stop it. That's how it felt when my brother came home." 

És úgy drukkoltam, ez ne legyen igaz. De mindig, amint elsimítottak egy "félreértést", Danny újabb hülyeséget csinált, mintha direkt hívná ki maga ellen a sorsot. Ezt a húzd meg-ereszd meg játékot nézhetjük az első évadban és ha unalmasnak is hangzik, biztosíthatlak róla, hogy nem az. 

Mint mondtam, a sorozat az új mozi.
Azt már említettem, hogy a legelső részben láthatjuk, mi történik a végén? Pontosan tudni fogjuk végig, a 13 részen át, mit tartogat a jövő a családnak. Mert itt nem a tetőpont a megrázó, hanem az odáig megtett út. A végén szinte megkönnyebbültem.

Bosch (2014-)

Harry Bosch (Titus Welliver) a LAPD gyilkossági nyomozója. A szabályokat véletlenül sem betartó, keserű és cinikus zsaru, aki ugyanekkor az osztály legjobb nyomozója (inkább az egész városé...nem, inkább a világé) a bíróság előtt üldögél, mert lepuffantott egy sorozatgyilkost és nagyon úgy tűnik, lett volna más választása is. 

A főnöke a tárgyalás alatt parkolópályára állítja, megkapja egy most előkerült csontváz "ügyét". Vagyis áskálódjál, kérdezősködj és legfőképp maradj csendben, amíg elül a sz*rvihar. És ahogy az lenni szokott, az eddigiek még annak a bizonyos viharnak csak az előszele volt.

Először is Welliver már nagyon régóta megérdemelt egy főszerepet. Mondjuk lehet, volt már neki, de ő az a tipikus rossz arcú, általában gonosz mellékszereplő, aki minden sorozatban és sokszor egész estés filmben is feltűnik, illetve feltűnt az elmúlt húsz évben. Kiválóan hozza a maga feje után menő zsarut, akinek ott van a zűrös múltja, zűrös családja és a zűrös személyisége is. 

Ezt patikamérlegen kapjuk sajna, közhelyesen problémás, de zseni nyomozóból már folyót lehet rekeszteni. Hozzáteszem, remek a szerepben.

Egy rendkívül kellemes sorozattal állunk szemben (inkább mellette), van részeken átívelő szál, rögtön kettő is és ezt színesítik még Bosch magánéleti problémái, az ex, a gyerek, a mostani csaja és a bíróság is.

Kiszámítható, de ezt szeretem benne, sok meglepetés nincs, sőt, az old-school stílusú nyomozást nagyon pihentető nézni. Jöhet a második évad is.

Hervadó virágok (2005)

Hervadó Virágok

Bill Murray mostanában azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy nem rest saját maga paródiájává válni. Nem tudom mikor kezdődött el ez a folyamat és meddig tart még, de én nagyon „csipázom” az öreg játékát az utóbbi időkben.

A mi „jóöreg” Donunk (Murray) miután lapátra tette a legutóbbi csaja (Julie Delpy) naphosszat heverészik a kanapéján, így áldozik a vezeklés oltárán. Csendes magányba vonulásának egy rózsaszín levél szakít véget, amelyben az áll, hogy Donnak van egy 19 éves fia, aki valószínűleg hamarosan felkeresi őt. Persze ő először tudomást sem akar venni róla, de a szomszéd-barátja addig nyaggatja főhősünket, amíg ő bele nem vág egy különös utazása. A megrögzött agglegény miközben nyomozni próbál a fia után, felkeresi a régmúlt szerelemeit és a találkozásokból régi titkokra derül fény és muris kalandok születnek.

Nem túlzás azt állítani, hogy a Hervadó Virágok direkt Bill Murray-re íródott. Jarmusch megteszi nekünk azt a szívességet, hogy direkt lassítja filmjét azért, hogy a néző tudjon azonosulni a főszereplőjének szenvedésével. Van itt kérem fanyar humor, áttetsző romantika és kiváló színész hölgyek is.