Mad Max: Fury Road (2015)

Megnéztem végre a Mad Max legújabb részét és kiderült, hogy csak az csak nevében Mad Max. Még csak nem is Max a főszereplő. Nem az öt percenként részegen (józanul is ugyanolyan hülye) teli szájjal zsidózó Mel Gibson távolmaradására gondoltam, mert az talán még érthető is, hogy a vén trottyos miért nincs benne a negyedik részben. 
Hanem a Mad Max: Fury Road c. moziban Furiosa Imperator (Charlize Threon) viszi a prímet, Max (Tom Hardy) minden szempontból másodhegedűs. Meglepő, de semmiképpen sem rossz megközelítés.

Ismét kaptunk egy nem túlbonyolított sztorit, Max segít Immortan Joe ágyasainak és Fouriosának a szökésben.
Egy bazi nagy kamionnal döngetnek végig a sivatagon (csakúgy, mint a második részben). Joe és bandája (a legtöbb a saját gyereke), minden nemű és kinézetű, átépített verdával meg a nyomukban. 

Egy igazi hentelés a film az első perctől az utolsóig. Baromi látványos és nagy pozitívum, hogy végig fenntartotta a figyelmem, nem esett olyan hiába, mint a Bosszúállók második része, amint az állandó akció mellett is félig szunyáltam. 

Ennek az okát viszont nem tudom meghatározni, talán a sok kaszkadőrmunka és a kevés CGI tette hitelesé, ezáltal érdekessé is ezt a 120 perces grandiózus autósüldözést.

Max karaktere első ránézésre valahogy "ketyósabbbak" tűnik, főleg, hogy öt percenként hallucinál valamit a családjáról. Ez mondjuk egy teljesen felesleges motívum, de ez van. 
A kedvenc karakterem Nux (Nicholas Hoult), egy "war boy", aki segít a biodíszlet csajoknak a szökésben. Amikor Furiosa után belehajt a viharba, az eszméletlen. Van hangulata a mozinak és ebben Nux-nak nagy szerepe van. 
Theron pedig betonkemény félkarú amazon, acélosabb, mint az általa vezetett War Rig.

Érdekesség, hogy Immortan Joe-t ugyanaz a színész alakítja, mint aki a főellenséget (Toecutter) a Mad Max első részében (persze nem lehet felismerni).

Nagy menet a film, de azért közel sem kult gyanús, mint az első két rész. És úgy hallom, Hardy már aláírt a folytatásra. Ha legalább ilyen lesz, jöhet.

Hachi: A Dog's Tale (2009)

Hacsi - A leghűségesebb barát

Lasse Hallström mindig is híres volt arról, hogy igazán színes képkockák kíséretében csavargatta a néző szívét. Ráadásul ebbe a művében egy igazán szívszorító igaz történet csomagolt, egy kutya és egy ember kötelékéről.

Parker Wilson (Richard Gere) minta apa, férj és emellett még a zene professzora is. Egyik nap ez a jóra való ember gazdátlan ázsiai kutyakölyköt talál a vasútállomáson. Ettől a naptól kezdve a kutya és a professzor között szoros barátság alakul ki. Ezek után Hacsi minden reggel kikíséri az állomásra, délután háromra pedig visszamegy elé. Még ha véletlenül nem is érkezik meg a gazdi.

Ez a film tipikusan példája a figyelem elterelő műveknek. Hiszen családi filmként induló képkockák mögött a zeneszerző már folyamatosan adagolja nekünk a mélabús dallamokat. Egyszóval, hogy dráma lesz a vége az borítékolható.

The Gunman (2015)

" - Helló. Itt Sean Penn, te vagy az, Pierre?

  - Helló, igen, én vagyok.

  - Szuper. Figyelj, mostanában rendesen kigyúrtam magam, arra gondoltam, összedobhatnánk egy akciófilmet. Neeson-nak is bejött, én meg jobb színész vagyok, ezt mindenki tudja.

  - Oké, jó ötlet, benne vagyok!

  - Mivel kigyúrtam magam, nem tudom, ezt említettem-e már, szóval sok félmeztelen jelenet kell. 

  - Megbeszéltük, de ugye elrabolhatnak benne egy csajt, akit majd meg kell mentenie a múltja elől menekülő, kiégett, de még mindig vérprofi szupergyilkos főhősnek?

  - Ha mehet az izmos testem mutogatása, vigyék a csajt, majd megmentem. Ha pedig a jelenet nem indokolja a félmeztelenséget, mindenképpen izompóló kell, hogy látszódjon a kigyúrt karomon az ér. 

  - Megbeszéltük Sean, a legfontosabbak tehát már megvannak, majd kerítünk valami sztorit és nagyot szakítunk.

  - Oké, hívj, ha összedobtál egy forgatókönyvet, lent leszek a teremben, csaó!

  - Rendben! "

Valahogy így indult a film. Az elrablással csak túloztam, tényleg van benne, de kb 10 perc a történetben és nem is ez a lényeges. Csak színesíti a sztorit. 

Ami jó a moziban, hogy Penn tényleg baromi jó színész, neki elhiszem a szörnyű múltat és a véres jelent. Mellesleg néha már túlzásokba is esett, szerintem az forgott a fejében, hogy minden bizonnyal ő lesz a világ legjobb akciószínésze, csak úgy hipp-hopp, ha már ment a Nevem Sam, ez már nem lehet nehéz. És egy kicsit "túltolta", legalábbis néhány jelenetben.

Az alapproblémát még nem értem, lehet, alszok rá egyet, holnapra talán világosabb lesz a gonosz cég motivációja (ugyanis ha vagy nyolc évig Penn nem pofázott az akcióról, akkor mi a fenéért kezdene épp most csicseregni a cégről...de ha odaküldünk pár bérgyilkost, akin épphogy nincs rajta a céges póló, lehet, mondom, csak lehet, a célpontnak eszébe jut, hogy köpni kellene az interpolnak).

Idris Elba méltatlanul kevés jelenetet kapott, Javier Bardem is, ami nagy kár. Mondjuk az éttermi meglepetés Barcelonában nagyon nagy jelenet, Penn, Bardem (főleg Bardem) és a "mindjárt elrabolják lány" remek "édeshármast" nyújt, le a kalappal. Ilyen, amikor jó színészek akciófilmben játszanak.

Ugyanakkor nehéz rá azt mondani, hogy jó film, maradjunk a nem rossz kategóriánál.
Nem az bánt, hogy kevés benne az akció, ami van, az tuti és a kevesebb néha több. Jó volt Penn-t látni egy tőle szokatlan szerepben. És tényleg ki van gyúrva. 

Azért egyszer nézhető.

Jagten (2012)

A vadászat

Sokszor az élénk képzeletű gyerekek képesek arra, hogy szeretethiányuk miatt kitaláljanak olyan dolgokat, amivel a szüleik vagy környezetük figyelmét magukra vonják. Thomas Vinterberg pszichológiai drámájának főhőse is egy ilyen feltűnési viszketegség áldozatává válik.

Óvóbácsik nem csak nálunk, hanem Dániában is léteznek. Lucas (Mads Mikkelsen) is egy gyermek szerető flótás, aki tönkrement házassága ellenére igyekszik a jó apa látszatát kelteni, még ha fia éppen elhagyni készül is az exét. A szülők által kicsit elhanyagolt Klara-t is szárnyai alá veszi főhősünk, mert mégiscsak a legjobb barátjának lánya. Ő viszont egy nagyon valótlan dolgot kezd el terjeszteni az óvodában és a gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva forgatja fel a kisváros életét. De Lucas hisz még a „jó tett helyébe jót várj” ősi életszemléletben.

A skandi klasszikusokhoz hasonló, lassan hömpölygő néhol már túlságosan is fagyos mű. A film alaptörténete elrettentő, meghökkentő mégis egy nagy ősi tulajdonságot állít középpontba: a barátságot. A film zsenialitása a második etapban lezajló, a megaláztatás kálváriájának bemutatásában rejlik, avagy hogyan szabaduljunk meg a skarlát betűtől.

Time Lapse (2014)

Az alacsony költségvetés és a lelkesedés sem mindig garancia a sikerre. Kell a jó sztori és/vagy a jó színészek, az idővel babráló sci-fi sem mindig aranybánya.

Három fiatal tengeti napjait egy lakópark kis lakásában. Az éppen alkotói válságban lévő festő, aki mellesleg a karbantartó is, a pincérnő csaja és a link lakótárs. 

A szemben lévő lakásban az öregúr nem ad magáról életjelet, így bemennek megnézni, minden rendben van-e. A bácsi nincs meg, de találnak egy furcsa gépet és több száz képet, ami a nappalijukról készült. 

Lassan kiderül, a masina egy fényképezőgép, ami pontban este 8-kor (vagy 7-kor, már nem emlékszem), csinál egy képet a következő nap ugyanazon órájáról. Ami épp akkor történik a nappaliban. Kis vitatkozás, majd jöhet a szerencsejáték, ahogy az sejthető. 

Azonban ahogy dől a lé, egyre furcsább dolgok történnek a szereplőkkel. 

Az biztos, hogy van benne egy-két eredeti ötlet és váratlan csavar. Ez a fotós jövőbe pillantás egész jó. Csak azt nem értem, miért kellett a karaktereket ennyire ostobára írni. Annyira hülyék, hogy az már fáj és sajnos nemigen tudtam ettől elvonatkoztatni a film alatt. Mi a fenéért kell pl egy alvilági bukinál halomra nyerni magad? Nem gondoltad, hogy feltűnő lesz? Ha nem, nem, majd meglátod, ha bekopognak hozzád egy baseball ütővel, hogy megkérdezzék, honnan van a tuti tipp.

Egyszer azért nézhető, de lett volna még benne kraft, hálás a sztori.

It Follows (2014)

Jay (Maika Monroe) átlagos tini a kertvárosból. Amikor épp nem a barátaival lóg, egy új sráccal randizgat. A kapcsolat betetőzéseként jöhet a szex a kocsi hátsó ülésén. 

Az aktus utáni cirógatás viszont kloroformmal és székhez kötözéssel végződik, ugyanis a srác tartogat egy kis meglepetést Jay-nek. Nem fogja bántani, inkább megmutatja, ki fogja majd bántani, ha egyszer utoléri. Mivel a srácon lévő átkot most már Jay kapta meg. Az üldöző bármilyen alakot felvehet, szóval ha feléd cammog valaki, inkább kezdj el futni.

Nem egy szokványos sztori és nem egy szokványos horror film. Hamisítatlan nyolcvanas évek, mind hangulatban, mint a szinti-poppsos zenát illetően, akárcsak a rendező előző filmje.

Attól függetlenül barmi félelmetes, hogy nem repkednek benne a testrészek és egyéb belső szervek. A hangulat és a főszereplő gyerekbanda teszi egy félelmetes élménnyé. A néző már ugyanúgy lesi, ki van a képen, aki "nem odavaló", mint maga az áldozat. Hopp, ott a válla fölött mozog valami...nézz már hátra, he', ne a tengert bámuld, amikor tudod, hogy valaki követ. 

Ettől függetlenül a főszereplők nem kétdimenziósak, Jay pl nagyon is felfogja, ha átadja az átkot másnak (ahogy azt ő kapta), akkor annak a haláláért ő lesz a felelős. Szóval inkább felveszik a harcot. Ebben King "It" c. könyve ugrott be egyből, ahol a gyerkőcök maguk oldják meg a problémákat, a felnőttek ezt úgysem hinnék el.

Borzongatóan egyszerű és nagyszerű mozi, mindössze 2 millió dollárból. Ez ám a teljesítmény. Meg az, hogy már az első öt percben majdnem kikapcsoltam, annyira ijesztő volt a csaj a tengerparton...már ami maradt belőle. Persze én nem féltem, kemény vagyok, sose voltam ijedős. 

Az ellenkező állítások hazugságok mind, a biztonság kedvéért le is tiltottam a kommentelést:)!

Run All Night (2015)

Valahogy mindig hozzám kerülnek a Liam Neeson filmek. Így jártam.

Jimmy Conlon (Neeson) veterán maffiózó, aki a sok általa kiosztott halál és szenvedés miatt búslakodik a pia felett. A bandában már félhülyének nézik, a fia (Joel Kinnaman) nem áll vele szóba, szóval maradnak neki a múlt démonai.

Sajnos a gyerkőc bajba keveredik, gyilkosság szemtanúja lesz, az elkövető nem más, mint a maffiavezér (Ed Harris) fia. Jimmy akaratlanul is beszáll a buliba, és az egyik gyerek meghal. 

A két apa, a két régi barát egymásnak feszül és kifordítják New Yorkot a négy sarkából.

Régimódi üsd-vágd nem apád stílusú gengszter mozi, ami egy olyan világban játszódik, ahol a rosszfiú üldözi a menekülő rendőrt, mindenki megvehető, vagy kinyírható, akár a nyílt utcán is.

Neeson annyira laza alkesz senior gangsta', hogy Bruce Willis lassan felhívja a receptért, hogy a Die Hard sokadik részéhez még lerobbantabb tudjon lenni. 

És Ed Harrissel együtt a vásznon tökéletesek, az éttermi jelenet Harris nagy monológjával a barátságuk végéről nagyon el lett találva.

Hibája ugyan több tucat, pl a szuper bérgyilkos a nyomukban kicsit "idegen" a film stílusához képest, az apa-fiú viszony állandó arcunkba tolása sokszor unalmas, de bőven benne van a nézhető kategóriában. 

Kicsit direktebb, mint a Sírok között, ezért aki szereti az akciósabb mozikat, nem fog csalódni.

Terminator 3: Rise of the Machines (2003)

Terminátor 3 - A gépek lázadása

Következzék az utolsó felvonás, legalábbis egyelőre. Hamarosan a mozikban az új Terminátor, addig meg majd lesz valahogy.

Mióta John Connor végzett az előző részben aktuális ellenfelével, egy évtized telt el. A világvége nem következett be ezért nincs is "munkája", csak rója az utcákat és beszed mindent, ami lelkének ürességét csillapítja. De hát nem lenne a film főcíme az ami, ugyanis menetrend szerint meg is érkezik a két harci robot, az egyik egy TX-es, nőnek álcázott cyborg gyilkológép, a másik pedig régi ismerősünk a T100-as. A cselekmény folyamán az is kiderül, hogy most nem főhősünk a Skynet célpontja.

Sajnos, ahogy a projekt kikerült Cameron kezei közül, úgy lett önmaga paródiája. A sok erőltettet poént és logikai buktatót (letépik a terminátor fejét, ő meg visszarakja, na ne már!), már nem tudta űberelni Swarczi papa iszonyat kúl' megjelenése se.
A bájos, törékeny Claire Danes pedig nem tudta velem elhitetni, hogy igazi amazon. A mítosz egy akkora gödörbe került, hogy nem hinném, hogy valaha is képes lenne belőle kikecmeregni. Talán már csak Nolanban bízhatunk, hogy egyszer elgondolkodik rajta.

The Zero Theorem (2013)

A zéró elmélet

Az egykori Monty Python tag filmjeiben már megszokott a groteszk világ részletekbe nyúló bemutatása és az élet értelmének keresése. Évről-évre rendezőnk kiváló színészeket nyer meg filmjeihez és jelen esetben is ezen a múlt, hogy a film nem laposodott unalomba.

Qohen Leth (Waltz) egy zárkózott számítógépes guru aki cégétől azt a feladatot kapja, hogy fejtse meg az élet értelmét egy bonyolult program segítségével. A magányos hősünk egy elhagyatott templomba éli rögeszmés életét, amikor betoppan hozzá a szerelem a kacér Bainsley (Melanie Thierry) személyében. Persze a vezetőség ott liheg Qohen nyomába és paranoiás víziók kezdik gyötörni. No meg a nagy kérdés megfejtése is ott lobog a feje fölött, mint Damoklész kardja.

Terry Gilliam filmjeiről mindig is nehéz volt eldönteni, hogy a főszerepet kapó illúziót hogyan is lehetne értelmezni (Freud, Kafka és kortársai mind hatással voltak a rendezőre). Jelent esetben is ez a helyzet, a korábbi műveiből itt-ott néhány jelenet visszaköszön és most sem rest kimozdul a realitás talajáról. Christoph Waltz pedig megteszi nekünk azt a szívességet, hogy játékával még egy nagyot varázsol a történeten.

Megoldás nincs, a valóság elhomályosul és mi pedig elveszünk egy víziókkal teli jövőben.

Sorozatok - 2015

Fortitude (2015- )

Extra helyszínen, a Spitzbergákon játszódó, Twin Peaks/Lost/Columbo stílusú, kis helyen, kis közösségben játszódó krimi. 

A városban gyilkosság történik, amiért is a szárazföldről küldenek egy sztárnyomozót (DCI Morton, alias Stanley Tucci), hogy a nyomozást vezesse. 

Természetesen a helyi sheriffnek ez nem nagyon tetszik, főleg, hogy első pillantásra neki is köze van a halálesethez. Sőt, úgy tűnik a végén már mindenkinek a városban köze van hozzá.

Természetesen nem csak a nyomozós szál lesz a lényeg, minden szereplő kap jópár percet a kamera előtt, hogy megmutassa, miért kötött ki ott, a világvégén. Megismerjük a város lakosait, ki mi elől menekült ide, ki kivel hányszor csinálja, ki ölt és ki tervez ölni a közeljövőben. 

Csak 12 rész az első évad, gyönyörű képekkel, érdekes történettel és a nagyszerű Stanley Tucci-val. Nekem jobban ínyemre lett volna, ha "nyomozósabb" a sorozat, egy sarkkörön túli Tíz kicsi indián azért odavágna. Azért így sem lett rossz.

Daredevil (2015- )

Matt Murdock a Pokol Konyhájának védelmezője, mind a tárgyalóteremben ügyvédként, mind pedig önjelölt igazságosztóként éjszaka New York sikátoraiban. 

Na, nekem ő nagyon kimaradt a képregényes korszakból. 

Szerintem abban az időben nem is jelent meg magyarul egyátalán. Vagy csak a Pókembert vettem észre és kész.

Szóval Daredevil, a vak szuperhős. Merthogy vak, mint a denevér, de olyan szuper érzékei vannak van és ezzel együtt annyira jól bunyózik, hogy szinte kötelező esténként jól elkalapálni a Vezér (Kingpin) embereit. 

Ha már itt tartunk, jók a verekedős jelenetek, élmény nézni a bunyókat. 

Külön pont a készítőknek, hogy Daredevil emberségét emelik ki, nem csak morális, hanem fizikai értelemben is. Nem igazi szuperhős, inkább egy nagy igazságérzettel megáldott fickó, aki tenni is akar valami a gyengékért. Stílusban sokan a Batman Begins-hez hasonlították, nem véletlenül.

Szuper noir hangulat, egy igazán jól megírt főhős-főgonosz páros és máris kész a Pokol Konyhájának főfogása. Végig is néztem pár nap alatt. Nagyon jó.