The Fault in Our Stars (2014)


Egy fiatalokról szóló, de nem tucat szerelemes filmnél mi lehet könnyfakasztóbb?
Ha a főszereplők gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és még is szomjazzák a valódi érzelmeket.

Miért ne lehetne boldog egy tizenhét éves, rákban szenvedő kamasz lány? Teszi fel a kérdést a kissé különc Hazel Grace (Shailene Woodley), aki a hátizsákjában egy méretes oxigénpalackkal éli a tinik szokásos életét. Az unalmas mindennapok után, mint egy villámcsapás, úgy csap le rá Gus, az életvidám, helyes srác.
A két szerelmes először csak kóstolgatja egymást, majd egy kalandos amszterdami utazás után beteljesül a két fiatal románca.
Csakhát betegségük réven életük nem oly egyszerű, mint az átlag kortársaiknak.

Az alkotók jól lovagolták meg és gondolták át a Now Is Good vagy 50/50 című filmek sikereit, de figyeltek arra is, hogy ne legyen főszereplő maga a betegség. De azt mondom, mégis filmjük fő erényét, Shailene Woodley-t teszi le elénk. Ahogyan az esendő karakterét éltre kelleti, szinte hátborzogató látni az egyszerű játékát. A forgatókönyv íróknak apró csetléseket-botlásokat fel lehetne hozni, még ha egy régi vágású romantikus mozit akartak is írni.

Amit viszont nem lehet elvenni tőle, hogy az év legjobb melodrámáját látjuk, hiszen senki nem fogta meg és ültette ennyire egyszerűen a szerelem fogalmát ilyen jól a vászonra.

The Fault in Our Stars (2014) on IMDb

Everly (2014)

Ebben a filmben minden kicsi. A hely, ahol játszódik (egy szoba, néha a folyosó is), a történet (főgengszter lotyója fellázad és nem akar többé lotyó lenni), és a mozi költségvetése.
Ami nagy viszont, az Salma Hayek majdnem ötven évesen. 
Azért az ilyen jellegű filmeknél nem nagyon dicsérgetjük az alakítást, mert nem látjuk az színész arcjátékát a lőpor füsttől, a spriccelő vértől és a robbanásoktól. 
Maradok a "tisztességesen helyállt" megállapításnál. Kellően semmitmondó. Na meg ahogy kinéz majdnem ötven évesen. Felháborító.
Semmit nem tudtam a filmről, talán jobb is, így nem nagy elvárásokkal ültem neki. Az egy helyszínes mozik mintapéldánya, a tipikus hibákkal együtt.
Iszonyatos tempót kell diktálni és/vagy fantasztikus színészeket belerakni, vagy bármit, ami leköt, mert akaratlanul is lankad a figyelem az egy idő után ingerszegény környezet miatt (bármennyit is robbantanak benne).
Itt az Everly nem teljesít jól, a hullámzóan betörő gonoszok unalmasak lesznek és ez ezt a kanapén haldokló maffiózó és a későbbiekben megjelenő családtagok sem dobják fel.
Ennek ellenére díjazom  a próbálkozást, aránylag jó filmet hoztak össze kevés pénzből, majdnem eredeti ötletre építve.
Az ImdB pontszám kicsit alacsony, ez ne riasszon el senkit ettől a kicsit Tarantino-s agymenéstől.

Everly (2014) on IMDb

Butterfly on a Wheel (2007)


Ilyen magyar címmel eladhatatlan lett volna film, az biztos. Ha viszont a plakáton a múlt kéme és a jelen harcosa vicsorogna egymásra, biztos hogy benedvesedne egy pár női alsónemű.

A történet kezdetén minden jel arra utal, hogy Abby (Maria Bello) és Neil Warner (Gerard Butler) tökéletes házasságban élnek. De a tökéletesnek tűnő élet azonban Tom Ryan (Pierce Brosnan)  megjelenésével egy igazi rémálommá válik. Ez a férfi a lányuk elrablásáért nem váltságdíjat kér, hanem szörnyű, de egyben különleges feladatok elé állítja a házaspárunkat.

Másodszori nézés után is élvezetes hajszát lát a néző, ha már a végkifejletet tudja is. Szeretem Brosnan-t, amikor igazán tökös akció sztárt játszik, nem pedig az idétlenül vigyorgó Bond-ot. Úgy látom, Gerald is tökéletes választás a bárgyú apa szerepére, aki szemrebbenés nélkül hazudik, csak hogy mentse a tökéletesség látszatát.
Feszes, pörgős néhol már neo-thrillerbe áthajló drámát látunk. Egyszóval üt, mint a kalapács.

Shattered (2007) on IMDb

Taken 3 (2014)

A harmadik alkalommal Bryan Mills (Liam Neeson) nem albánokkal akaszt tengelyt végre, hanem oroszokkal. Mondjuk sok albán nem is maradt a világon az első két rész után (persze a film történetében). Az oroszok meg mindig jól jönnek. 
Itt sem bonyolították meg a sztorit, de ez már lehetne a sorozat védjegye is. Ne gondolkozzon a néző, mert még a végén feláll és elhagyja a vetítőtermet.
A rövid történetet nem fogom leírni, fél mondatot is sajnálok rá. 
De le kell szögeznem, végignéztem, kicsit tekertem bele (főleg az autós üldözés jeleneteknél) és lehet, őrült vagyok, vagy túlpihentem magam a hétvégén, de jobban tetszett, mint a második rész
Az elsőnek persze nyomába sem érhet, senki ne hördüljön fel. 
De ebben legalább hazudtak a címet illetően és csak egy rövid rablás van a film végén, ici-pici, olyan 3-4 perc. Haladás.
Agyatlan akció, ismert amerikai klisékkel, ugyanúgy, mint az előző részben. Orosz maffiózók állandóan isznak, jacuzziban áztatják a tetovált zacsikat bögyös prostikkal. Ja és a főnök tiszta fehér ruhában van az esetek döntő többségében. Ez már az második részben is idegesített, nem bírom túltenni magam ezeken a marhaságokon.
Nemrég olvastam a hírekben, a Taken sorozat miatt nem mernek Európába jönni szegény amerikai diákok. Mindenhol fegyveres albán/orosz maffiózók támad(hat)nak rájuk, rémes.
Kellett bele egy karakteres zsaru, aki nem annyira hülye, mint a társai, magyarul néha majdnem el is tudja kapni a főhőst. Forest Whitaker megpróbálja a lehetetlent és biodíszlet helyett egy "egyedi" karakter próbál lenni...inkább kevesebb, mint több sikerrel. Sajna. 
A legjobb Famke Janssen, hát ő igazi MILF, már elnézést. Nyírták volna inkább ki a kaszáspók lábú Maggie Grace-t. 
Jobban tetszett, mint a John Wick (fene az ízlésemet), ezt nem untam annyira. Ha láttad az előző két részt, nyugodtan nézd meg, nagyjából tudod, mit fogsz kapni. Máskülönben ne erőltesd.
Majdnem elfelejtettem, mi jut eszetekbe arról, hogy Liam Neeson magányosan, bosszúra éhesen gubbaszt egy nagy gyár alagsorában? Csak nem a Darkman? Ez vajon direkt volt?

Elrabolva 3 (2014) on IMDb

Trick 'r Treat (2007)

Kellemes, erősen B kategóriának induló horrorocska, csak hogy ne legyen már olyan unalmas Halloween ünnepe!

Négy kis történet, amik itt ott érintik egymást. Kevésbé félelmetes, de néha kifejezetten vicces. A Piroska és a farkas mese újraértelmezése egészen jó lett, a többi meg csak simán nézhető, ami már fél siker! 
A hangulata a legjobb horror filmekével vetekszik, a végére rájöttem, kár hogy még nincs pár kis sztori, elnéztem volna még egy darabig. 
Kikapcsolódásnak megfelelő film.

Adsz vagy kapsz (2007) on IMDb

Dawn of the Planet of the Apes (2014)

Nekem az eredeti film egy olyan sci-fi volt, ami beleégett a tudatomba. A felejthető Burtonos próbálkozás után jól esett Rupert Wyatt filmjének újszerű állat-drámás kísérlete. Ezért kíváncsian vártam folytatást, mert általában a középső részekre szokott maradni a nagy csavarok és az igazi giga hirig'.
A vírus elszabadulását semmi nem tudja megakadályozni és a csúnya gonosz emberek megkapják a magukét, majd sokan kihallanak.
Az intelligensé váló majmok viszont igen jól átvészelik az erdőben az odakint tomboló influenzát.
A maroknyi túlélő társadalom, élükön Dreyfusszal (Gary Oldman) szemet vet az erdőben lévő erőműre, amely megoldaná a humanoid faj fennmaradását. Cézár törzsfőnök hajlandó segíteni, ha békén hagyják őket. De gyorsan kiderül, hogy az ember egy megbízhatatlan jószág.

Az ütős kezdésből sajnos kimaradt a dicső harc, viszont a közepe felé beindul, de addigra már késő. A túl sok érzelgősség és az idétlenül jelbeszéddel kommunikáló majmok meddő társadalmi harcai már annyira fárasztóak, hogy nem sok hiányzott, hogy befejezzem a mozi délutánt. Nagyon hiányoltam a filmből a high-tech technológiát, hiszen mégis csak egy sci-fi alaptörténet ugyebár.
Ha A majmok bolygója előtag nélkül került volna a mozikba, akkor szerintem biztos nem kapott volna ilyen jó pontokat. Inkább egy jócskán túlértékel fércművel van dolgunk, amelyből hiányzik az eredetiség apró szikrája is.

Dawn of the Planet of the Apes (2014) on IMDb

The Color of Money (1986)

A pénz színe
Honnan veszed észre, hogy egy Martin Scorsese filmet nézel??? Több a duma benne, mint a történés! De ház ezért szeretjük! Nem?

Eddie (Paul Newman) a visszavonult biliárdjátékos egyhez ért nagyon, a szerencsejátékhoz. A Vincenttel (Tom Cruise) való találkozás után csak egy dolog lebeg a szeme előtt, hogy felkészítse az ifjú tehetséget a hazárdjátékok nagy meccseire. A két biliárdos és a csinos Carmen felcuccolnak és elindulnak a Las Vegas-i nagy tornára, de előtte még beugranak pár szalonba, hogy egy kis pénzt keressenek. Azért persze nem megy minden simán, mint ahogy az ilyen jellegű alkotásoknál lenni szokott.

Klasszikus kis mozi a kilencvenes évek megkapó hangulatával és minden bájával. Krúz', mint lelkes amatőr, Newman, mint vérprofi, ütős páros, mellesleg az idős aktor ezért az alakításáért vehette át első Oscar szobrocskáját.
Füstös kocsmák és hosszú velős dialogók, alá Scorsese, páratlan alkotás. Nincsenek üres járatok, némi kóstolgatás után a két játékos egymásnak feszül és a végletekig eljátszanak a másikkal.
Csipetnyi romantika, némi életérzés és fanyar humor, ja és biliárd minden szépsége bele van gyömöszölve ebbe a filmbe. Rögtön beugrott a Pókerarcok, ami szerintem sokat köszönhet ennek a filmnek.
Valóban jó mozi lett, az 1961-es Svindler folytatásnak titulált alkotás. Az idős rendező fejedelem neve ez idő tájt még garanciát jelentett a minőségi szórakoztatásra.

The Color of Money (1986) on IMDb

John Wick (2014)

John Wick (Keanu Reeves) nagyon szomorú, mert nemrég halt meg élete szerelme. Együtt cukiskodnak  a csaj utolsó ajándékával, egy Beagle kiskutyával. Jaj, hát mennyire jó már, hogy együtt szundiznak, meg esznek, meg kocsikáznak? Hát nagyon jó.
Aztán valami helyi keménygyereknek megtetszik a búbánatos kutyatulaj Ford Mustangja, bekopognak, leütik a kutyát és megölik John-t, vagy fordítva és  elviszik a gépet. Rendben, elárulom, John éli túl a támadást, a film címe sem a Beagle bosszúja. 
Egy szó, mint száz, a szomorkodás helyett nagyon mérges lesz és egy "megöltétek a kutyusomat" kiáltással iszonyatos gyilkolászásba kezd a helyi maffia tagjai között.
Esszencia. Ilyen lehet az akciófilm esszenciája. Amikor már semmi nem marad a vásznon, ami elterelné a figyelmemet a repkedő végtagokról, a vérzivatarról és a pusztakezes közelharcokról.
Mit nekem szerelmi szál, valakinek a megmentése, vagy mittomén'. 
Egy gyengécskének is csak röhögve nevezhető casus beli' után már nem kell törődni az árnyalt karakterekkel, a logika szabályaival, de még az izgalommal sem. John Wick elindul, mindenki meghal. Pont.
Csak remélni tudom, hogy a főgengszter és Wick (éppen akkor egy székhez kötözve) jelenet után Reeves és Michael Nyqvist dőltek a röhögéstől ("figyu, figyu, erre azt mondtam: a fiad elvette tőlem, azt, ami reményt adott a gyászban (a kutya). Ellopta. Megölte.Brühühü". Mert ha ezt kicsit is komolyan gondolták, akkor az már nagy probléma.
Ráadásul Wick nem egy szimpi karakter, max csajoknak, akik döglenek a fekete öltönyös, szomorú tekintető sztárért. Nyqvist az egyetlen élettel teli karakter a filmben, a végén már kezdtem neki szurkolni. Mondjuk a kutya is jó volt. A végén pedig van még egy kiskutya, azt hiszem, egy pitbull. Hát ez nem igazán tartozik ide, de valami pozitívumot is akartam írni.
Ha igazi esszenciára vágyom, maradok ennél és ennél, itt is kevés a sztori, de legalább kimaxolták a látványt.
Nekem ez unalmas volt. Távolról sem az év akciófilmje.

John Wick (2014) on IMDb

Fack Ju Göhte! (2013)

Ezt a mozit már mindenki látta százszor, más helyszínekkel, más szereplőkkel, de a lényeg mindig ugyanaz.
A fickó, Zeki Müller most szabadult a sittről, megy is a pénzért, amit elásott, gondolva a nyugdíjas éveire. Ám a pénzeszsák felé egy iskola épült, így nem maradt más hátra, mint tanárként beszivárogni a suliba. Így, kulccsal a zsebében már szabad bejárása van a pincébe, ahol éjszakánként ás.
Nappal meg a suli leggörényebb osztályával harcol a túlélésért.


Jól bevált recept alapján készült, német precizitással kiszámított, már-már alpári poénokat is felmutató mozi, ami annyira, de annyira akarja bizonyítani, hogy a németeknek van humorérzékük, hogy az már szinte aranyos.
Olyan sok jónak gondolt filmet hagytam abba a felénél, vagy tekertem át, ezt pedig megnéztem. A fene sem érti ezt. El lehet rajta nevetgélni, meg közben magadon is, hogy ezen nevetgélsz.
És nemsokára jön a második rész, mert nagy siker volt a film.

Fák jú, Tanár úr! (2013) on IMDb

Boomerang (1992)

A kilencvenes évek elején minden vígjáték Eddie Murphy-ról szólt. Laza stílusa, elragadó mosolya és kivételes humora levette a lábáról a nézőket. De ehhez kelletek olyan forgatókönyvek is, amelyek bájosan egyszerűek és még némi romantika is van benne.

A bájgúnár Marcus (Murphy) akkor kapja az első pofont, amikor kiderül, a régen várt előléptetést az új csinibaba kapja meg a jól menő New York-i kozmetikai cégnél. Főhősünk megpróbálja elcsavarni a karrierista maca fejét és közben jól belehabarodik.
A sorozatos kudarcok után a nőcsábász élete széthullik, csak asszisztense, Angela (Halle Berry) hisz benne, hogy van kiút a gödör aljáról.

A sztori olyan elcsépelt, hogy ma már minden második romantikus film erről szól. Ugye mindenkinek ismerős az, amikor férfi a rossz nőbe szeret bele, pedig az igazi boldogság ott hever az orra előtt. A fekete rendező fekete filmet csinált fekete színészekkel és persze nem maradhat el a minduntalan kiütköző faj-beidegződés. A fiatal Eddie Murphy jól hozza a szinte kétdimenziósan egyszerű tehetséges reklám szakembert, talán csak miatta élvezhető a film. Viszont a kereskedelmi tévéknek hála, minden ünnepkor belebotlunk, és azt vesszük észre, hogy már idézgetjük a műben elhangzó magvas gondolatokat.
De kit érdekel, hogy tele van klisékkel! Nem az a lényege egy jó vígjátéknak, hogy nevetni tudjunk rajta?!

Boomerang (1992) on IMDb

The Art of the Steal (2013)

Újra meg újra megpróbál valaki kijönni egy „Nagy balhét” koppintó szélesvásznú alkotással. Ugyanis egy sablonos sztorival sem lehet akkorát hasalni a kaszánál, még ha forgatókönyv nem is annyira acélos. Csak egy pár nagyszerű színészt kell előkapni a szekrényből ... és jó leporolni.

A lopás művészeténél sem más a helyzet, a film az ismerős sablont követi. Több régi nagy svindler összegyűlik az utolsó nagy dobás lehetőségére. Egy kicsit keseregnek a régi sérelmeken, aztán a nagygázsi' úgy is minden sebet begyógyít.  A mostani célpont egy ősrégi biblia, amit pofon egyszerű elcsórni és még a megrendelő is jól jár. Crunch-t (Kurt Russel) egy korábbi balhénál Nicky (Matt Dillon) nevezetű öccse kakiba hagyta, ezért a bátyóka eltöltött egy kis időt a hűvösön. Tehát a mostani melónak ez adja meg a pikantériáját, meg hát nagy kísértés, hogy az eredeti könyvet inkább maguk dobnák több példányban a piacra.

Amúgy semmi virágrengető dolog nem történik a filmben, ugyanakkor a koros aktorrok jó hozzák a kőkemény profi svindlereket. De hát egy ilyen jellegű mozinál elvárható lenne, hogy ne csak alakításokon legyen a hangsúly. Hanem inkább a néző etetésén, amíg eljut a film a nagy trükkig.
A katarzis...na az nem volt meg, inkább maradt valami kevés iparos szájíz helyette.

A lopás művészete (2013) on IMDb

Fury (2014)

A partraszállás után a szövetséges erők Berlin felé törnek. A németek viszont nem adják könnyen magukat, még akkor sem, ha a mindenre elszánt Brad Pitt nagyon haragszik rájuk és halomra öli őket az embereivel.
A csapat egyik tagjának halála után egyből kapnak egy zöldfülű újoncot, akit szokás szerint eleinte szívatnak rendesen, majd jól összehaverkodnak és együtt gyilkolják a fricceket. 
És persze keseregnek, hogy milyen embertelen ez a háború.

Ami a filmet egyedivé teszi a hasonló témájú filmek között, az a...aaaa...khöm...talán a tank. Egy fémdobozban összezártak pár sablonjellemet, a kemény, de titokban néha elérzékenyülő vezér (Pitt), a vicces mexikánó (Michael Pena), az unszimpatikus bunkó (Jon Bernthal), a valóéletben tényleg unszimpatikus, de itt egészen tűrhetően alakító Shia LaBeouf és az a harci tapasztalat nélküli idealista zöldfülű, Logan Lerman
Erős szereposztás, tényleg jók a színészek, baromi látványosak a harcjelenetek, de rohadtul hiányérzetem van és még mindig nem tudom, miért. 
A mondanivaló egyszerűsége lehet az oka? Vagy a minden fehér vagy fekete amerikai nézőpont, miszerint a németek mind gonoszak, ráadásul ostobák is, hát már hogy beállnak a mozgásképtelen tank elé, hogy lekaszálják őket?!
Lehet, már nem elég Brad Pitt szomorú nézése bele a a vidék közepibe'.
Félreértés ne essék, jó film. De semmi maradandót nem sikerült belepaszírozni abba a rozzant Sherman tankba.

Harag (2014) on IMDb

Érzékek iskolája (1996)

Személy szerint nekem a kedvenc magyar színészem Kaszás Attila, aki sajnos már nincs az élők között. A kiváló színész nem sok mozgó filmes alkotásban játszott, de ahol feltűnt ott maradandót alkotott.

Csokonai Lili (Gryllus Dorka) története ebben a filmben nem éppen a boldog időszakával kezdődik. Félig lebénulva él egy lakó telepi lakásban, Naxos (Kovács Lajos) az alsó szomszéd ápolgatja nem éppen önfeláldozásból. Lili veszte az lett, hogy iskolás lányként beleszeretett Kéri Mártonba (Kaszás Attila), az ünnepelt nőfalóba. A kis magyar Lolita naplóját követve (narálva) fokozatosan tárul föl előttünk a hamvas roma lány érzékiség iráni éhsége. A bimbódzó, szenvedélyes kapcsolatuk az idősebb, nős férfival pedig a kezdettől fogva halálra van ítélve. Nem árulok el nagy titkot, ha elárulom sajnos tragédia a vége.

Esterházy Péter 1987-es regények nyelvezete ad némi nyomatékot a filmben elhangzó mély gondolatokhoz. Az aláfestő gyönyörű a zene és a fülledt képi világ tökéletesen kifejezi a főszereplők lelkében zajló folyamatokat. Gryllus játéka túlfűti szexualitással a vásznat, Kaszás pedig hozzá teszi azt amit egyébkén nagyon tud: elkapni a néző figyelmét. Kettejük játéka nélkül csak egy hatásvadász mozi lenne, ami néha szeret teljesen elmerülni lelki folyamatok ábrázolásban. A mű tematikája kiváló, hiszen szépen lassan bontakozik ki a történet, miközben ugrálgat az idősíkok között és mi pedig egyre jobban belehabarodunk a szeretetre éhes Lilinkbe.
Többször nézhető magyaros szerelmi dráma, amelyben sikerült megállnia a rendezőnek, hogy ne forduljon át a tengeren túliba az alkotása.

Érzékek iskolája (1996) on IMDb

Deliver Us from Evil (2014)

A film megtörtént esetet dolgoz fel. Júúúj, most aztán szarjál be, mert ezt valóban megtörtént. Az szóba sem jöhet, hogy így csinálnak reklámot a filmnek, mert sejtették, nem fognak vele bankot robbantani. Pedig Eric Bana is játszik benne.
Szal' a gonosz Irakból érkezik (egyszerű a szimbolika), mert három tengerészgyalogos betéved valami sírkamrába, vesztükre. 
Miután összeverik a tábori papot, hazatérnek New York-ba, hogy szobafestők legyenek és hogy terjesszék a gonoszt, gyilkolásznak, megigéznek anyákat, hogy dobálják be a tigrisketrecbe a kölyköket, stb.
Ralph Sarchie (Bana) és társa a tutiban felfigyel az egyre terjedő fura esetekre és nyomozni kezdenek. 
Segítségükre van az alsógatya modell testű, sármos abbé, Mendoza atya.
Adnak a gonosz pofájának.
A rendezőt is megszállta valami, méghozzá a hogyan ne csináljunk semmi újat egy filmben és mondjuk el ugyanazt a történetet századjára nevű démon. Veszélyes dög, mert akadályozza a kreativitást és biztonsági játékra törekszik. 
Minden megvan a moziban, ami megvolt már máshol is korábban. Régen mélyen hívő, de mára istentől elfordult zsaru, aki először szkeptikus a természetfelettivel szemben. Neeeeee, hát ez új. 
Akkor van a hipszter pap, aki már annyit harcolt a sátánnal, hogy az már csoda, mellesleg ő is megjárta a hadak útját, mert drogos volt, van egy pulya is valahol valamelyik volt csajánál. Szóval egy Jack Daniels a pohárba, kereszt a mellkason fényesre csiszolva és jöhet a mindent eldöntő csata. 
Folytatom. A rendőr felesége elhanyagolva érzi magát, sokat veszekednek az urával. Végül ők is veszélybe kerülnek. Micsoda fordulat!!!
A sötét pincében zseblámpával villognak, három percenként beszarós zenére megijesztgetnek. 
A tükörben még volt valaki, de mire Sarchie hátrafordul, már nincs ott SENKI. Apafej, ez valami egészen új.
A Doors áthallás egész eredeti volt és azért próbálkoztak feledtetni a hülyeségeket a képi világgal és a nyomozós szál túlsúlyával. Nem nagyon sikerült. 
Végigültem, szóval ha bejönnek a megszállós-démonos-ördögűzős filmek és már mindent láttál, ezt is túléled majd. Ha pedig nem kajolod a műfajt, messzire kerüld el.

Távozz tőlem, Sátán! (2014) on IMDb

22 Jump Street (2014)

A kopasz osztag (Jóisten most esik le, hogy mekkora gagyi a cím!) jól teljesített a kasszáknál ezért evidens volt, hogy lehúznak még egy bőrt az aranyat tojó tyúkról. A forgatókönyvírók (Jonah is beszállt a buliba!) nem nagyon erőltettek még a buksijukat, tehát evidens volt, hogy a fősuli lesz a következő fergeteg akció helyszíne.

A csetlő-botló páros megint elszúr egy balhét, most éppen ritka állatkereskedőkkel gyűlik meg a bajuk. Feletteseik benyomják őket a helyi egyetemre, hogy egy friss partydrog nyomába eredjenek. A vad orgiák és féktelen piálás világában főhőseinket be is szippantja a hely miliője. Csak hogy most úgy látszik a barátságuk túlélése a tétje a mostani akciónak. Schmidt (Jonah Hill) most a csajoknál alkot maradandót, míg Jenko (Tatum) az amerikai foci világában jut előbbre.

A séma ugyan az csak a story üt el egy kicsit az előző résztől. Itt most nem a felnőtté válás a lényeg, hanem a barátság viszontagságainak megélése A film egyetlen erénye a három főszereplő tökéletes kontrasztja.
Néhány poén üt rendesen, de a többit csak akkor ha bírod a balfék tini-gimi hülyeségeket.

22 Jump Street (2014) on IMDb

Chef (2014)

Gasztro-bolondulás/street-food hullámlovaglás a Vasember rendezőjével és rendezőjéről (Jon Favreau), Vasemberes sztárok epizódszerepeivel. 
Az öreg szakács már sokszor vén szakács, aki híján minden kreativitásnak, azt főzi, amit jól begyakorolt és zabál a nép. 
Ezt várja a főnök, ezt várja a közönség és nem is sok meló van ezzel. 
Carl Casper (Favreau) még érez magában valamit a fiatalság tüzéből - az estére, amikor is egy nagy sztárblogger/ételkritikus jön az étterembe - újítani akar. 
A főnök (Dustin derohadtjólátniavásznonvégre' Hoffmann) viszont nem kér az újításból, ezért nagy lesz a gond, amit csak tetéz Casper közösségi hálózatok iránti hiányos tudása is. 
Egy csapásra sztár lesz, mert felveszik az őrjöngését az étteremben. Nincs más hátra, újra kell kezdeni, de hol, hogyan és kivel?
Minden hibája ellenére, ami jócskán van, nagyon tetszett. Igazi, közhelyekben topogó vidám kis film ez, jó sok guszta kajával és nagyon eltalált betétdalokkal. 
Robert Downey Jr. öt perce sokak szerint a film csúcspontja. Tényleg nem volt rossz, de nagyon felesleges rész, az biztos (gondolom, csak azért, hogy támogassa Favreau ismét függetlenné válását a nagy stúdióktól, ahogy Johannson is). Kellenek azért a nagy nevek, na.
A roadmovie' rész szuper, John Leguizamo mindig is a kedvenceim közé tartozott, remek a vicces sidekick szerepben, csakúgy, mint az apa-fiú történetszál kibontásáért felelős Casper Junior, vagyis Percy (Emjay Anthony). Nagyon bírom, ha egy gyerekszereplő nem töketlenkedik a vásznon és néz a kamera felett álladóan a rendezőt. Bár most is azt nézte, mert az játszotta az apját, de mindegy is. Ez a szál ugyan csak futólag lett érintve, mint ahogy a többi is őszintén szólva...de a hibákat elmossa a kubai fíling' és a lüktető déli ritmus. Na meg a kaja.
Nem a műfaj legjobb mozija, de bizony engem megfőztek rendesen.

A séf (2014) on IMDb