Teenage Mutant Ninja Turtles (2014)

Igazi gyerekfilm, ha nincs pulyád, nem nagyon ajánlom megnézésre, mert 12 év felett súlyosan károsítja az idegsejteket.

Michael Bay producerkedéséből egy látványos és rendkívül agyatlan mozi született. Ilyenkor megkönnyebbülök, még nincs gyerekem, aki nyaggatna, hogy menjünk moziba.

Őt lekötné a négy teknőc látványa, már ha megjelennek a színen, ugyanis valamiért azt hitte a rendező, April O'Neil (Megan Fox) karaktere legalább olyan fontos, mint a "főszereplők". Ha valaki tini nindzsa teknőcök filmre ül be, van olyan perverz, vagy ostoba, hogy azokat is szeretné nézni. 

Én meg maradok a dögös Fox-nál, de az meg annyira csapnivaló színész, hogy ezt még a bomba test sem tudja feledtetni.

A történetben a Zúzó és az emberei meg akarják szerezni a város feletti irányítást. Így az egyik embere csinál valami mérget, mindenkit lemérgeznek, ő meg majd piszkosul meggazdagszik a bevételen. És ezt jól eltervezte a saját kastélyában. Gondolom, ott nem volt rezsicsökkentés, nagy a számla.

Még a teknősök a legjobbak a filmben, jól megkülönböztethető, érdekes karakterek lettek. 

Ettől függetlenül azonban ez egy Megan Fox mozi, amire akkor fogok közelebb beülni, ha ugyanazt csinálja, mint az a "másik" April O'Neil. De akkor én leszek az első.

Sorozatok 2014 II.

Legends (2014- )

A mélyebbnél is mélyebben beépült FBI ügynök Martin Odum (Sean Bean) életét követjük nyomon. 

Új sorozat, egyenlőre tíz epizódot forgattak le, szerintem nem is lesz több, pedig az első részbe beletettek mindent, amit csak lehet. Ali Carter sztriptíz táncol, már kiderül, hogy a titkos szervezetet egy még titkosabb szervezet figyeli, mindenhol összeesküdnek Odum ellen, stb. 

Kicsit kaotikus, igazán újat nem mond, szóval a második részre már nem voltam kíváncsi.

The  Flash (2014- )

Nincs már Smallville, a Vampire Diaries egy nyáltenger kiscsajoknak, uh, kellett egy hasonló sorozat, ahol a főhősnek szuperképességei vannak, de ezt mindenki elől titkolja, lesznek segítőtárasai, közben a csajának nem mondhatja el, de nagyon el szeretné típusú sorozat.

Hogy is gondolhatták, hogy ez még működhet? Úgy néz ki, szuperhősökkel mindent el lehet adni, bármilyen fércmunka legyen is. 

Kiszámítható a ritmusa már az első rész után és ez nagyon zavaró. Elköveti valami szuperbűnöző a szuperbűnt, jön a Flash, először jól alulmarad a küzdelemben, majd összedugja a fejét a tudós csipet-csapat és jól megoldják a problémát. 

Közben megy egy kis kesergés, hogy a csaj egyenlőre mást szeret és már itt is behozzák ráadásnak az egy rész - egy aktuális gonosz mellé a nagy főgonosz szálat. 

Túl hamar ellőtték a puskaport. 

Smallville 2.0., ha érdekelne. Említésre méltó egyedül: Dr, Wells (Tom Cavanagh). Három vagy négy részt láttam, de biztos vagyok benne, a többi is ugyanilyen lesz. Levesbe.

Forever (2014- )

Egy átlagosnál eredetibbnek tűnő ötlet. Henry Morgan (Ioan Gruffudd) halhatatlan. Nem vámpír, sem semmilyen természetfeletti lény. Legalábbis ő maga nem tud róla. 

Egyszerűen nem öregszik és ha nem természetes halált hal véletlenül, mindig a legközelebbi folyóból kerül elő, immár élve.

Világéletében orvos volt, a halál nagy szakértője, aki jelenleg New York-ban praktizál, mint halottkém. 

Rendkívül művelt, okos és jó megfigyelő (lásd Mond, vagy Sherlock), pár rész után már egy rendőrcsajszival oldják meg az épp aktuális rész bűnesetét. 

Nem mondanám pörgősnek, de Gruffudd-hoz illik a régimódi gentleman szerep és a sztori sem a szokványos, uh négy rész után még szavazok neki lehetőséget a bizonyításra. 

Azért zavaró, hogy itt is már beugrik egy háttérgonosznak tűnő egyén, aki lehet, ugyanolyan, mint Morgan, csak még öregebb. 

Micsoda meglepetés.

Plusz a rendőrök kirívóan ostobának tűnnek a főszereplőhöz képest, úgy tűnik, egész idáig nem is oldottak meg egy ügyet sem (ennek ellenére simán, parancs nélkül törnek be házakba, lopnak bizonyítékot, stb). 

Ennek ellenére én még nézem ezt a Monk-ilyen-olyan Helyszínelők pótlékot.

Hercules (2014)

Herk', miután teljesítette a tizenkét feladatot, amit az istenek róttak ki rá, zsoldosnak áll kicsiny kalandozó bandájával és annak dolgozik, aki a legtöbbet adja. 

Cotys király megbízza, hogy készítse fel a szedett-vetett seregét a harcra, mert a földjét el akarja foglalni a szomszéd király. Jön a kiképzés, utána a hősi csata,stb.

A filmben Herkules nem is biztos, hogy félisten. Csak egy erős pali nagy buzogánnyal. A többi csak a legenda része, amit a társai terjesztenek róla, hogy kelendőbb legyen a zsoldos piacon!? Előfordulhat. 

Nos, ez az emberközelibb nézőpont az egyetlen említésre méltó érdekesség a fimben, ami kiemelné a többi sekélyes és középszerű látvány-akció forgatagból. 

A harcjelenetek nem rosszak és Herk' is látványosan dobálja a az ellenséget lovastul-mindenestül', de ez kevés a boldogságomhoz. 

Vicces, ha nem nem Herkules a film címe és nem így hívják a főszereplőt, simán elmenne egy akármilyen kalandfilmnek, annyira nincs köze az "eredeti" alapanyaghoz.

Sok sör és chips mellé elmegy, de ha a letöltésekor már fizeted a netadót, akkor hagyd ki nyugodtan, az agyatlan akciók között találsz jobbat is. 

Das Leben der Anderen (2006)

A mások élete
A kommunista rendszert „élvező” kelet-német országban a 80-as években két fajta ember létezett, a megfigyelt (kérdéses ellenség) és a megfigyelő (lojális és hű elvtárs).

Georg (Sebastian Koch), a színházrendező egy olyan társadalom szélén próbál egyensúlyozni, ahol az ő és felvilágosult kortársai munkásságát semmibe veszik.
Viszont nem csak ez miatt kell, hogy fájjon a feje, hanem mert a kor ünnepelt színésznője, Christa-Maria (Martina Gedeck) éppenséggel az élettársa. A betonrengetegben viruló rózsát viszont sokan szeretnék letépni felsőbb körökben is. A rájuk állított HGW XX/7-es ügynök legalább annyira tehetséges jelentésgépelésben, mint főhősünk, de persze ő is ember és ez által gyarló is. A fő kérdés, vajon lehet-e birtokolni egy törékeny virágot egy olyan szocialista országban, ahol mindenkinek van vaj a füle mögött és ezt csúnyán ki is lehet használni.

Óramű pontossággal helyére rakott történet, németes precízséggel kivitelezett dramaturgia, erős egyéniségek. Az alkotók még megtoldották egy tökéletes korhű hangulattal és végeredmény magáért beszél.
Nem hiába tartják az egyik legjobb filmjüknek a fritzek'.

Autómata (2014)

Jacq Vaucan (Antonio Banderas) biztosítási ügynök, de a robotok a szakterülete. 

Mert 2044-et írunk, a fél emberiség kihalt, a másik fele meg robotokkal dolgoztat, amiket egy jó nagy cég gyárt. Egyszerű, mint a pofon. Nyomozgatása során nagyon furcsa dolgokra jön rá a robotokkal kapcsolatban. 

A két törvényt - amit a masináknak miden helyzetben be kell tartani, vagyis a robot nem okozhat kárt emberi lénynek, vagy tűrnie, hogy emberi lénynek baja essék - pár robi nagyon lazán kezeli, hogy még finoman mondjam. 

Vagy az előbb említett törvény az első és van még egy? 

Áá, zavaros, a lényeg, hogy embernek nem árthat és pont...és magának sem. Vaucan jelenti a főnökeinek az általa látott anomáliát, de először nem törődnek vele, amikor pedig rájönnek, hogy igaza van, lőnek mindenre, ami mozog. Vaucan-ra is, természetesen.

Mondom a jót. Banderas remekel a filmben. Bírom a búráját és jó volt látni egy normális moziban, ennyi év után. A film egyébként spanyol, 15 misiből hozták össze és ezért le a kalappal az alkotók előtt. 

A hangulatról és a képi világról egyből a Blade Runner jutott eszembe, de nem negatív értelemben, hogy aszongya: "jaaaa, ez is olyan, mint a...". Rohadt jól megcsinálták a város, a mérgező esőt, a neonreklámokat, a sivatagot. Tuti.

Ami béna, az viszont a sztori...annak ellenére, hogy hálás alapanyag, nem elég csak a külcsín és a jó színész, kell egy jó történet is. 

Hogy ez ne lenne ötletes? Az lenne, ha nem láttam volna szinte ugyanezt az I, Robot -ban, vagy még húsz másik robotos filmben. Valami ráadás kellett volna még (nem, nem elég bele Banderas gumiarcú felesége, Melanie Griffith), mert ezt már ismerjük máshonnan. És ezért többször ásítottam közben. Olyan kár, benne volt a nagyság ígérte. De csak ígérget a céda. 

Összességében ajánlom, valamint drukkolok, hogy megfelelő bevételt érjen el és pozitív fogadtatásban részesüljön. Az irány jó, kellenek ezek a nem túlhájpolt' alkotások.

Moszkva tér (2001)

Ezt a filmet az a korosztály tudja igazán élvezni, akinek mond még valamit: a kőbányai, a Pajtás vagy Levelet kaptam lájf.

1989-es évben a fiatalok gyűjtőhelye a Moszkva tér, ahol mindig pezseg az élet. Petya és barátai is élvezik a 18. születésnap betöltése után bekövetkező vibráló mámort. A bulizás, a csajozás, a piti üzletek világában remekül helytálló fiataloknak egyetlen egy feladata van a megérdemelt nyári pihenés előtt, ez pedig az érettség. Míg ők görcsösen a vizsgákra koncentrálnak, addig éppen széthullni készül a régóta döcögő szocialista rendszer. De őket ez cseppet sem zavarja amikor egy 1200-es lehet csapatni és olcsón lehet sörhöz jutni.

Ebben a vizsgafilmben igazából az ifionti szerelem a főszereplő a mellé csapódó 80-as évek végi életérzés már csak hab a tortán. Fanyar humorral elviselni az elvárásokkal teli felnőtté válás zeg-zúgos akadályait manapság sem könnyű. Viszont akkoriban volt egy korszakos báj, amely belengte azt, ha valakinek az álma egy zsiguli volt vagy csak egy Bécsi bevásárló körút futotta nyaralás gyanánt.

Friss, lendületes és vidám filmként vonult be a Magyar köztudatba a Moszkva tér. 

Her (2013)

A nő

Spike Jonze mint rendező először egy a tudatalattin jócskán túllépő mozival dobott nagyot (John Malkovich menet). Majd később egy a gyermeki érzékenységgel operáló drámát tolt elénk. (Ahol a vadak várnak) Legújabb alkotásában pedig első hallásra mintha ezeket elegye lenne.

Theodore (Joaquin Phoenix) egy olyan világban éli megkeseredett napjait, ahol a személyi számítógépekkel már társalogni is lehet. Válása után szeret elvonulni a világ zajától és visszaemlékezni a boldog, de ég is szívszorító időkre. A legújabb specifikus rendszer installálása után, Samantha lesz az aki segít kilábalni főhősünknek az érzelmi válságból. De nem is akár hogyan…

Ha túltettük magunkat azon a sokon Phoenix egy OP. rendszerrel kavar a vásznon, akkor egészen jól is fogunk rajta szórakozni. Rendezőnk kellően szívszorítóra lőtte be a legújabb filmjét, szinte a Plasztik szerelem bájossága ötvöződik Az elveszett jelentés hangulatával. (Bátrabbak kereshetnek párhuzamot a két film között!) Aktorunk pedig egy újabb oldalát mutatja meg az a részletekben elvesző romantikus hős életre keltésével.  A gondosan köré gyűjtött hölgykoszorú (Amy Adams, Rooney Mara, Meglepetés) megint csak magáért beszél.

Lehet, hogy csak nézőpont kérdése az az út, ahogy valaki rá talál a tökéletes boldogságra. De én speciel inkább szeretek a stabil realitás talaján maradni.

Closed Circuit (2013)

Egy londoni piacon bomba robban. A fő gyanúsítottat elkapták és bíróság elé állítják. Mivel nemzetbiztonsági szempontból kényes információk is kiderülhetnének a tárgyalóteremben, ezért egy nyílt és egy zárt tárgyalást tartanak, két ügyvéddel. 

Martin Rose (Eric Bana), a nyílt tárgyalás védőügyvédje lesz, miután elődje öngyilkos lett. Claudia (Rebecca Hall) a zárt tárgyalás ügyvédje. Természetesen nem léphetnek kapcsolatba egymással, a két ügyet külön is tárgyalják. Annak ellenére sem beszélhetnek egymással, hogy szeretők voltak. Bonyolult? Cseppet sem, max első hallásra.

Egy bírósági thriller, ellenőrzés mániás titkosszolgákkal és egy kis politikával. Nemigazán jön át a film hangulata, pedig jól kezdődött és Bana-t is bírom. 

Sokkal-sokkal komorabb és paranoidabb hangulat kell egy ilyen filmhez és mondjuk egy Hall-nál kétszer jobb színésznő. És hogy a kémek ne legyenek sültbolondok. 

Nagy jóindulattal éri el a közepes szintet, uh csak egy nagyon unalmas délutánra javaslom.

Soul Kitchen (2009)

Zinos, a külvárosi nem túl nívós étterem, a Soul Kitchen tulajdonosa. Kezd kicsúszni a lába alól a talaj, az étterem nem nagyon megy, a barátnője riporteri állást kap Sanghajban, a tesójának Illias-nak (Moritz Bleibtreu) is adnia kell egy kamu állást, hogy napközben kiengedjék a sittről. 

Amikor már az adóhatóság és a helyi ÁNTSZ is zaklatja, betelik a pohár. El akarja adni az éttermet, hogy a csaj után mehessen, de ekkor váratlanul beindul a biznisz, az új szakács még főzni is tud, nem is akárhogyan.

Mondanám, hogy egy jó romantikus komédia, de ez félreérthető lenne...igazán német, a rom-kom kategória - az mellett, hogy vicces és hogy párok mennek szét és jönnek össze benne - nem illik rá. 

Remek színészek, kellő feszültség és nem tolakodó romantikus szál teszi a filmet élvezhetővé, mégha első pillanatra kicsit gagyinak is tűnhet.

Külön tetszik benne a Zinos-Anna (Gryllus Dorka) szál, avagy hogy szedj össze egy csinos fizioterapeutát egy csúnya porckorongsérvvel. Iskolapéldája a gejl mentes romantikus vonal bemutatásának. 

Kicsit hiányolom benne a gourmet vonalat, több kaját és jelenetet a konyhában még elviseltem volna.

Ha monumentálisabb filmekkel áll rajthoz a mozi, azt mondanám rá, "az a lelkes vidéki versenyző". De pont ezért szeretem.

Cinderella Man (2005)

A remény bajnoka (A hamupipőke ember)

Ron Horward, miután mindenféle stílusban kipróbálta magát, rendezett egy sportfilmet is. Sőt a kedvenc színészét is magával hozhatta a stábba, hiszen Russel Crowe mackós alkata pont megfelelt a szegények bajnokának, azaz Jim Braddock életre keltésére.

Az első világháború utáni gazdasági válság padlóra küldte szinte az egész nemzetet, köztük a Braddock családot is. A fényes jövő előtt álló bokszoló sajnos minden vagyonát elvesztette és a meccsein is elhagyta a szerencse. Míg nem egy szép napon csak tető alá hoznak a főhősünknek egy olyan mérkőzést, amit nem nyerhet meg. De ezen az estén a ringben valami elemi erejű váratlan történik, ami reményt adhat a megkeseredett elszegényedett nép számára.

Ez a film egy az egyben a brutális küzdelmekről és a végletekig kitartásról szól, na meg egy picit a szerencséről. A legkönnyfakasztóbb drámai elemekkel teletűzdelt alkotás lett belőle egy olyan ember történetéről, aki a mérhetetlen szegénységből és kilátástalanságból merített erőt.

Horward miután belelendült, nem cicózott, elővette a legalapabb hatásvadász elemeket (gyerekek, ennivaló, becsületesség) és ott verte vele gyomron a nézőt, ahol csak lehet. Hibaként fel lehet róni, hogy néhol pont a felsorolt klisék miatt egy kis történelemferdítésre került sor. Például Baer nem volt ennyire kegyetlen, mint ahogy ábrázolták a moziba, minden ellenfelétől bocsánatot kért, akit megalázott vagy megbántott. Jimet mérhetetlenül tisztelte és tartott tőle, mindent megtett, hogy elkerülje az összecsapást. Sőt a korabeli újságírók többször fejtegették, hogy szándékosan adta át a címet közös mérkőzésükön. De ez már csak tényleg szőrözés.
Többször nézhető boksz-mitológia, ami megkönnyezteti még a keményszívű férfiakat is.

Big Bad Wolves (2013)

A csúnya, gonosz bácsik csúnya és gonosz dolgokat csinálnak. 

A történet az első negyed órában világossá válik. 

Van egy rendőr, aki tudni véli, ki rabolta el, erőszakolta meg és darabolta fel a kislányokat. 

Van egy apa, aki nagyon-nagyon mérges. 

És van a gyanúsított, aki ellen nincs bizonyíték. Ez a trió összejön egy elhagyatott ház hangszigetelt pincéjében egy kis tereferére. És apánál van a kalapács (fűrész, lángvágó, stb). 

A fő kérdés, hol van lánya hiányzó testrésze?! Merthogy biztosan ő tette. Vagy nem. De ezt a feszültséget le kell vezetni és mivel valaki már le van kötözve, legyen ő.

Brutális film, ami ugyan tetszett, de mivel "csak" a környezet - Izrael, ahol állandóan háborús az (elme)állapot - és a jó színészek miatt volt egy kicsit más, mint a hasonló témájú társai, hamarosan el fog elsüllyedni a sok+mégtöbb film tengerében. 

Unatkozni nem lehet rajta, főleg, hogy az utolsó pillanatig nem tudjuk, ki a tettes. A benne lévő humor faktor kicsit necces, fekete akarna lenni, de ehhez nem túl kifinomult, így viszont rendkívül közönségesnek hat. Nekem zavaró. Nem hiába tetszett Tarantino-nak, egy-két jelent az ő stílusára hajaz. Nem mintha Tarantino mérce lenne nálam.

Összességében nézhető film, ha a torture-porn-féle bosszúmozik lekötnek.

Sunshine (2007)

Napfény

Hollywoodi gejltől mentes űrkalandozás egy brit rendező tollából.

Az Ikarosz II, fedélzetén egy 8 fős legénységgel robog a Nap felé, hogy a kihűlőfélben lévő égitestet egy atomtöltettel újra régi fényébe hozza. Véletlenül rábukkannak az egykori Ikarosz I űrhajóra, mely hét évvel korábban sikertelen küldetést hajtott végre. A két bomba több mint egy elvet választva elindulnak felkutatni az elveszett gépet és eközben nem várt fordulat következik be a hajó és a legénységének éltében. Megkezdődik a harc egy láthatatlan ellenféllel, aki mint ha azon munkálkodna, hogy az emberiség jövőjét tegye tönkre.

Ebben a filmbe benne van minden, ami egy remekbe szabott sci-fiben benne kell, hogy legyen. Alaptörténet se piskóta, de feszültség keltés is jól megy a rendezőknek, látszik nem ma kezdte az pályát.
A film előtt ülve igazi szorongatós űr-őrület lesz úrrá rajtunk, miközben zseniálisan megkomponált képet kapunk arról, ami talán már az isten(ek) világa.
Apró csavarok, mint mini nüánszok döntenek arról, hogy járt utat a járatlanért nem kéne feladnunk. Szerencsére Danny-boy nem teszi meg nekünk, hogy gyenge színészeket küld csatasorba, amikor a Föld megmentése a tét.

Azta', de jó!

Sin City: A Dame to Kill For (2014)

Nem működik. Lehet, csak nálam, de nem jött át a vásznon a hiper-szuper fekete-fehér noir álom. Hagyjuk az első részt, úgysem tudja felülmúlni, de kraft még lehetne benne. 

Van három sztorink, amik ímmel-ámmal kapcsolódnak egymáshoz, pontosabban Marv karakterével (Mickey Rourke). Mindegyikben ott sertepertél és meglehetősen jól. 

Ismét Dwight viszi az egyik történetet, esetünkben Josh Brolin (előtte Clive Owen), ismét egy nő (Eva Green) miatt kerül bajba és az Óvárosi prostik megint megmentik a seggét. 

A kedvencem Johnny fiú, egy laza szerencsejátékos (itt, jobbról), aki hülyére veri pókerben a nagy Roark szenátort. Lazát mondtam, nem okosat.

És végül, a totál bezakkant stripper, Jessica Alba (Nancy) látványos szenvedését nézhetjük végig...sokszor gondoltam közben, valakit ugyan lőjjé'má le, magadat, vagy a szenátort, mindegy, csak legyen valami. Aztán kicsit táncolgatott és minden rendben lett. Így megy ez.

Alba hiteltelen, Brolin unalmas, Eva Green mindig meztelen, az egész meg érdektelen. Sin City pedig még mindig szar hely a jó arcoknak. Azon kívül szép fekete-fehér is.

Blade Runner (1982)

Szárnyas fejvadász

Ridley Scott miután lerakta az Alien univerzum alapkövét, gondolt egy még nagyobbat és Philip K. Dick novellájából forgatott egy elgondolkodtató sci-fi mozit.

2019-re az androidok ellepik az egész csillagrendszert és ezzel olyan káoszba sodorják bolygónkat, hogy már senki se biztos magágába, hogy mi is valójában. Replikánsok élükön Roy-al (Rutger Hauer) hosszabb életet szeretnének ezért kulcsfontosságú, hogy megtalálják egykori tervezőjüket. Ezt az apokalipszishez vezető dolgot csak egyetlen ember képes megakadályozni, Deckard (Harrison Ford) aki egy vérbeli robotvadász. De az ő élete se könnyű, hisz az évek során a rendszer iránti elhivatottsága megkopott és bele szeretet egy lányba, aki úgy tűnik a replikánsok közül való.

A mozi zsenialitása az igazán jól elkapott cyber-gót hangulatban rejlik, amely több későbbi filmet is megihletett. Ha ehhez még hozzávesszük a korához képest lélegzetelállító akciójeleneteit és a nyomasztó tudatalatti megvilágítást, rájövünk, tényleg egy mesterművel van dolgunk. A két főszereplő indítékát homályosság árnyékolja, de még is a két központi karakter gyarlósági viszi el a filmet. Fontos hangsúlyozni, hogy milyen finom romantikával van átitatva az alkotás mindegyes képkockája.

A film az egyik legismertebb és legjobban sikerült sci-fi –dráma, amit valaha vászonra álmodtak.

The Purge: Anarchy (2014)

Te mit tennél, ha egy éjszakára mindent szabad? Ha nincs törvény, pár órára "szabad" vagy, bármit csinálsz is ez idő alatt, soha nem fogják rajtad számon kérni...
El lehet rajta gondolkodni,  ki áll az utadban és azt, hogy meg mernéd-e tenni a végső lépést. 

A bezárt, kis helyen játszódó, ismert színészekkel operáló első rész után a rendező kihozta a sztorit a szabadba, nézzük meg kívülről is, milyen az, amikor Amerika egy éjszakára bekattan. 
Van egy összeverődött kis csapat, akik közül a legnagyobb rész csak túl akar élni, akadályozva ezzel az alfahímet és megmentőjüket (Frank Grillo), hogy lekaszabolja azt, aki ártott a családjának. 

Tetszik, hogy a városban grasszálnak fel-alá, jók az akciójelenetek, Grillo kellően tökös és lehet izgulni a főszereplőkért, valamint kellően utáni az ellenséget. 
Vannak benne hibák és a vége kicsit amerikais' lett, de ezzel együtt, amire a film vállalkozott, azt hozza is. Másfél órás szórakozást.