Takers (2010)

Tökéletes bűnözők

A Szemtől szemben sikere után nehéz összehozni egy igazi „Tökéletes bűnözős” filmet. De azért évről-évre megpróbálják, ha nem is lenyomni inkább tisztelegni az eredeti mű előtt.

Siker séma itt is adott: Van egy vérprofi széftörő szupercsapat (Paul Walker, Idris Elba, Hayden Christensen és pár repper) és velük szembenálló megszállott zsarunk (Mat Dilon). A legutóbbi tökéletesen végrehajtott rablás után a munkamániás Jack Welles ott liheg a társaság nyomába. Ezen a ponton megjelenik a sittről éppen csak kilépő Ghost, aki valaha banda tagja volt és most egy újabb szuper melót akar végre hajtani velük. A szajré csábító, az idő kevés tehát a rizikó faktor az egekbe és még ráadásul ott van kétely, vajon mennyire bízhatnak a frissen szabadult régi barátban.

Látványvilág, ami egy ilyen filmben kötelező az simán megállja helyét a Bay féle akciókultúrában. A történet eléggé csavarosnak mondható, a karakterek 50 százaléka jól kidolgozott. Szóval semmi rosszat nem tudok mondani róla így elsőre.

Mindenképpen megéri megnézni, mert igazán feszes tempójú, elég tökös mozi.

Divergent (2014)

Belecsaptam ezzel a sz*rral a lecsóba rendesen. Ezután két hétig csak sorozatokat néztem, régieket, azokban nem lehet csalódni (pl ez itt).

Hát ismét a távoli jövőbe repít el bennünket egy most éppen felkapott amerikai író, aki miután megnézte az összes Alkonyat és Hunger Games filmet, rittyentett magának egy sztorit, csak úgy, miközben zötyögött haza a buszon a melóból.

Van öt kaszt, vagyis aaaa...nem'tom'mi, a baromira lényegtelen, a harmadik meg mindjárt eszembe jut, a negyedikről nem is beszélve, na az ötödik meg aztán tényleg. 

És mindenki ebben az öt klassz kasztban létezik (ez tartja fent a békét?), de vannak elfajzottak, akik nem tartoznak egyikbe sem. 

A főszereplő csajszi is ilyen, aki ugyan beáll az egyik bandában, de ő valójában ám nem olyan, ő más, de titkolnia kell. 

Ő inkább lenne teljesen átlagos, de a világ történései mindig megtalálják, pedig ő nem is akarja, de mégis olyan borzongató érzés különlegesnek lenni...na és a jóképű kiképző. Az is miért van ott? Döngetne meg inkább, mint a zenekari üstdobot!? Nem, mégsem, az sem jó. De akkor mi? Ilyenek ezek a tini lányok.

Ehhez képest az nyálinger alkonyatosok meg a kalácsképű íjjász egy De Niro és Pacino in The Heat.

A történet kabaré, annyi benne a lik', hogy elmenne m1 híradónak is. Az alakításokra karaktert nem vagyok hajlandó pazarolni. 

Ennek ellenére azt mondom, nézd meg, ennél többet filmen mostanában nem röhögtél.

Machete Kills (2013)

Machete gyilkol

Machete volt, van, lesz!

Az alkotó nem restek a film elején már egy röpke trélerrel’ bizonyítani, hogy a kultusz trilógiává bővül majd a végére. De csapjunk is bele közepébe, Machete (Danny Trejo), a traumatológiai kórlap arcú mexikopó' már az elején elveszíti akció közben csinos társnőjét és ő is fogságba esik. Viszont úgy látszik, a jó oldalra került, mert megbízást kap az Egyesült Államok elnökétől (Carlos Estevez) egy veszélyes küldetésre, melyért cserébe az állampolgárság jár. Vissza kell térnie Mexikóba, hogy megállítsa az őrült Mendezt, aki mellékesen világuralomra tör. De közben Machetenek le kell számolnia a múltjával és az ellennel is, meg persze egy világméretű összeesküvés is le kell lepleznie a játékidőn belül. Közben a nyomába lohol egy prosti kommandó és az ezerarcú bérgyilkos, a kaméleon (mindenki).

Robert Rodrigez olyan, mit egy vasököl, oda üt ahova köll’ …a történetet felejtsük is gyorsan el, hiszen aki beül egy Grindhouse-t utánzó moziba, az ne várjon Sekszpíri’ magaslatokat.
Viszont tocsoghatunk a vérben és belsőségekben, miközben a mosolyogtató műfaji klisék csak úgy halmozódnak. Van itt kérem skizofrénia, szupekütyük és mexikói leszámolás is akad a direkt B-kategóriára hajazó műben.

Önfeledt 100 percnyi szórakozás, ezt a filmet még az alkotóik se vették komolyan. Tehát te se tedd ezt vele!

Machine Gun Preacher (2011)

Géppisztolyos prédikátor

Marc Foster nem mindennapi önéletrajzi alapot talált a pennsylvaniai (szudáni) mocsokdzsungelben.

Sam Childers (Gerard Buttler) igazi kábszer'-es börtönt megjárt rosszarc fickó. Egy balul sikerült esti balhé után úgy dönt, megtér istenhez és misszióba indul a Harmadikvilágba. Itt aztán megtapasztja az igazi poklot és úgy dönt templomot, iskolát és árvaházat épít a helyi gyereknek. Egy idő után már tehetetlenséget megunva fegyvert ragad és elkezdi íratni az afrikai népet sanyargató gerillaharcosokat.

A film első félóra kislötyögés után beindul, majd a közepe táján egyszer csak kifullad. Ekkora már áthatja a nézőt a képkockákról kicsorduló alkotói tanácstalanság (dráma vagy akció?). Sajnos az eredeti regénybe is csak ennyi van: hatásvadász kliséhalmaz.

Talán lehette volna egy jó vígjátékot csinálni belőle, legalább is a magyar címe bele illik a Részeges karatemester és társai mezőnyébe.

The Mist (2007)

Stephen King novellája (Csontkollekció, 1985) alapján készült mozi. Legyünk őszinték, King történeteit a legtöbbször nem tudják jól megjeleníteni a filmvásznon. Egy-két jól sikerült próbálkozás akad (Halálsoron, A remény rabjai, stb), de két tucatra jut egy tuti és ez nem jó arány.

Bizakodásra adhat okot, hogy a filmet Darabont rendezte, mint ahogy a fentebb említett kettőt is (+ott sertepertélt a Walking Dead háza táján, mint rendező/író/producer).

A történet finoman szólva sem bonyolult. Egy óriási vihar után, apa és fia a helyi áruházba megy, hogy feltöltsék a nyaraló készleteit.

 Hirtelen köd ereszkedik a kisvárosra és akkor elszabadul a pokol. Aki kimegy, nem jön vissza, de nem azért mert eltéved...

Ahogy az már lenni szokott egy ilyen világvége hangulatban, a bentiek idegei szépen lassan kezdik felmondani a szolgálatot, a jóravaló kisvárosi polgárokat már nem csak a ködből kinyúló csápok tizedelik. 

A pár, még egyenlőre normális főszereplő rájön, talán kint a ködben nagyobb biztonságban lennének, mint bent a sok szektás, a Végítélettől megrészegült idióta között.

Nos, a novella jobb. Ha a film után inkább elolvasnád, máris megérte megnézni. 

A CGI szörnyek gyengécskék és kicsit el is nyújtották a játékidőt, de mindezek mellett egyszer talán nézhető. Horrornak semmiképpen sem nevezném, az egyetlen félelmetes benne az, hogy az ember menyire meg tud zakkanni nyomás alatt.

Ahogy Melville mondta: "inkább alszom együtt egy józan kannibállal, mint egy részeg kereszténnyel"...és milyen igaza van.

Good Bye Lenin! (2003)

Nekem és a korosztályomnak az igazi retró-élmény, ha szocializmus személyi kultuszát a vásznon láthatja, minden cinizmusával együtt.

Berlin 1989: az itteni acélerős szocializmust már rágják a maga férgei. A példás elvtársnő, Kernerné egy utcai tüntetés láttán szívinfarktus kap. Nyolc hónapra komába esik, ezalatt ledől a Fal és a beton blokkok közé beférkőzik a rendszer mumusa: a kapitalizmus. A Kerner család, élükön Alexszel (Daniel Brülh) azon munkálkodik, hogy a mama nyugalma érdekében fenntartsa a hónapokkal ezelőtti biztonságos rendszert. Persze ebből rengeteg humor és dráma születik, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy főhősünkre is rátalál a szerelem.

A filmet tulajdonképpen, amellett hogy eszméletlenül jól elkapott hangulat jellemzi, mégis főhősünk humoros narrációja viszi el. A képvilág könnycsatorna próbáló, a zenei aláfestés pedig a francia Yann Tiersen mesterműve.

Korszakromboló mestermű, zseniális!

Sabotage (2014)

Elit DEA ügynökök egy rajtaütésben pénzt találnak és raknak el, így munkájukra egy darabig nem tart igényt a cég. A gond, hogy az eltett pénz nincs a helyén, az ügynökség nyomoz utánuk, a halomra lőtt kartell tagok vadásznak rájuk és szépen lassan ritkulni kezd a csapat.

Swarci legújabb akciófilmje, ami nagyon bukott a pénztáraknál. Mondjuk ettől még lehet jó. De nem az. 

A színészek jók - nem is rétem, hogy vették rá őket, hogy egy ilyen forgatókönyv mellett szerepet vállaljanak - itt van példának okáért Mireille Enos (The Killing), Terrence Howard, Sam Worthington, a kivitelezés viszont rémes. Az első húsz perc még egész nézhető volt, utána merő unalomba fulladt az egész. 

Próbáltak színt vinni a történetbe, a kemény akciók közé bepréseltek egy kis nyomozós-thrilleres szálat, ez viszont elég nyögvenyelős lett, ráadásul nem illik a film hangulatához. 

Nem szerettem meg egy karaktert sem ahhoz, hogy nézőként érdekeljen akár egy kicsit is, amikor kinyírják. Enos is inkább idegesítő-pszichopata, mint félelmetes-pszichopata. 

Swarci pedig próbál színészkedni. Erre az arca rángásából következtetek, amikor kicsit drámaibb a jelenet. Felejthető iparosmunka, csak ha nincs más. Mert azért mégiscsak Swarci.

Pain & Gain (2013)

Mert Michael Bay nem tököl, odateszi magát fúlból’ …

A testépítés Rémusz bácsija, Daniel Lugo (Mark Walberg) tudja mitől döglik a légy a testépítő fronton, mindenkiből kihozza a maximumot. Igaz ez a szánalmas, mindennapi gondokkal küzdő izomagy barátaira is, akikből az amerikai-álom megvalósításához mindenre elszánt gazfickókat gyúr. Pont kapóra jön egy hencegő pénzeszsák története, gyorsan Viktor lesz a balek a buliban. De azért kispályásainknak nem megy olyan könnyen megtörni a kolumbiai pacákot. Egy idő után felcserélődnek a szerepek és a néző már el is felejti ki a jó és ki áll a sötétoldalon.

Testépítő anatómia legBay-eb fokon, fullos bukszák és luxus verdák között igazán halálos iramban érzi magát a néző. Adrenalin és tesztoszteron tapintható a filmben, pedig látszik, a forgatókönyv írók mindent megpróbáltak, hogy hús-vérré gyúrják ezeket a kétdimenziós figurákat. A színészekre nem lehet panasz, Walberg nagyfiú, már eltud vinni a hátán egy pörgős akció mozit. Két igazi veterán is segíti munkáját az ellenséges oldalon:  Tony „Monk” Shalub és Ed „Rock” Harris.

Talán ha nem lennének ennyire szánalmasan unalmasak a film fő karakteri, még azt is mondhatnám Bay eddigi legdrámaibb filmje.

Grudge Match (2013)

A kiütés

Rocky Balboa vées' Jake LaMotta … nyam-nyam.

Kid (Robert DeNiro) és Penge (Sylvester Stallone) egykori ős rivális profi bunyósok, akik a karrierjük csúcsán nem tudták beteljesíteni trilógiájukat. Kid a szórakoztatóiparban tengeti öreg napjait, de nem tudta megemészteni, hogy nem jött össze a harmadik csata. Penge pedig egyszerű gyári munkásként dolgozik és nem igazán érdekli sem a sport, sem a múlt. Viszont a sors keze azon munkálódik, hogy a két veterán újra ringbe szálljon.

Talán ez film lehetne az ökölvívók bosszúállója, hiszen a színészeink nagysikerű karaktereik mentalitását is beleteszik a filmbe. Viszont érthetetlen okokból telepakolták a sztorit elcsépelt klisékkel (pl. a tékozló apa megtér), így egy sok helyen vánszorgó, dadogó vonalat kapunk a család fontosságáról, nem pedig ütős drámát a ring világából.

Beszállhatsz a ringbe, de nem fogod bírni a pofonokat. Sajnos!

Noah (2014)

Magyarosan Noé, alias Russel 'bunyozzukvégigavilágot' Crowe, aki Ádám leszármazottja, akit látomások gyötörnek, aki hajót épít és ráhajítja a családot és minden állatból kettőt. Mert az istene nagytakarítást végez és a felmosással kezdi a melót.

A fogadtatás tényleg vegyes, de ez közhely, mindenki ezt mondja a net minden sarkában. Pár lényeges kritikai portál és az imdb viszont csak megerősíti a fenti állítást. Vegyes, ami azt jelenti, vagy tetszik, vagy nem. Az a hümmögős, elmegy vélemény nem igazán jelenik meg sehol.

Nálam sem, nekem nem tetszett. Nem csak a téma karcol, de a hozzá álmodott dolgok is, a Noét védő transzformerszek (ezt milyen jól kitaláltam a film alatt, erre már csomóan előálltak vele), az emberiség kihalása, a heroikus csaták, az élet dicsőítése két gyilkolászás után. A kanos kölykök lázadozása külön idegesítő.

Megalkuvó popcorn mozi, mega' CGI látvánnyal, amiben az élet értelmének feszegető kérdések végső válasza a szeretet, meg hogy ne egyél húst, mert az rossz, ott vannak a magok, egyed azt.

Érdekes volt a bárkás történetszál, Noé hirtelen pszicho-gyilkológéppé akart válni, mivel a fejébe vette, azért kapták a nyakukba az özönvizet, mert ugye tabula rasa, magyarán amint leszállították az állatokat, nekik is ki kell pusztulniuk. Erre az a dinka menye (Emma Watson) nem teherbe esik? Több se kellett neki, késsel zaklatja a boldog anyát. 

Nem is tudtam, hogy ez így volt. Aztán olvastam, hogy ez már a rendező saját találmánya. Aztán rájöttem, hogy azt gondoltam, "nem is tudtam, hogy így volt". Höhöhö, azóta is ezen, illetve magamon nevetek. Akkor nem is így volt, hanem máshogy:)? Elmagyarázná valaki?

Ami viszont bemart, az a kreacionista mázba bújtatott, gyorstalpaló teremtéstörténet. Hogy ezzel a hatásvadász, ostoba, nyúédzses' baromsággal kihez akartak szólni, fel nem foghatom. Mutattak volna inkább kevesebbet, mert láttam én ottan' bevágva a tengerbe az a sejtosztódást. 

Bezony'áám, huncutkodtak, aztán többen lettek. Rendezőnk viszont finoman sugallja, azt sem a legyek hordták ám oda, hanem a creator, aki jó intelligensen betervezi itt nekünk az életet. És akkor mindenki megkapja a magáét, a szektás és a gyaur kutya is.

Amiért végignéztem, még ha fél szemmel is, az Crowe. Baromi jó színész, nélküle ez az egész egy korhadt bárkát nem érne.

Ráfoghatjuk, hogy új megvilágításba helyezte a történetet, de ha csak ennyi pozitívumot találunk benne, akkor megette a fene az egészet.

Ja igen, azt hogy Anthony Hopkins totál úgy néz ki, mint Gollam, amikor kaparászik a földön a drágaságait keresve, én fedeztem fel, a hülye transzformerszek helyett ez is megteszi. Ennyi.

Hall Pass (2011)

Elhajlási engedély

A Farrelly fiúk este a romokommal.

Rick (Owen Wilson) és Fred két szexuálisan frusztrált kisvárosi férj. Állandó téma közöttük a fiatalabb csajozós évek és mostani szánalmas paplan alatti éltük összehasonlítása. Kínosabbnál-kínosabb kalamajkák után oldalbordáik úgy döntetnek, hogy a fiúk kapnak egy család mentes hetet. A két szoknya bolond beleveti magát a kamaty-maratonnak ígérkező napokba.

Sajnos a fanyar humor után átvált a filmünk sikeréhes romantikába, az iram leül és felkészülhetünk a kiszámítható végjátékra. A rendező párosunk altesti viccei egy idő után már nem fér meg a komédia határán belül így önkéntelenül elfordítjuk fejünket a gyomor tartalom megnyugtatása végett.

Kár a kötelező hepiend’,miatt mert akár egy jó mozi is kisülhetett volna belőle.

The Wolf of Wall Street (2013)

A Walls Street farkasa

Tőzsde, papírok és részvények. Mi a „fészkes-fene” ebben az izgalmas? Pénz, drogok és meztelen bukszák, ugye mindjárt más a leányzó fekvése.

Joan Bredfort (Leonardo DiCaprio) az a legkisebb gyerek típus, aki a középosztályból a csúcsra küzdötte fel magát. A közeg, amelyben sikereit elérte, egy tipikus amerikai álom, hisz pénzzel spekulálni és közben drogozni, dögös bigékkel kéjelegni igazán szuper elfoglaltság.
A film fő kérdése, vajon önmagad tudsz-e maradni úgy, hogy szinte már teljesen lehúzott a korrupció és a bűnözés örvénye.

Scorsese zseniális filmet alkotott, neki ez már zsigerből jön. Nem tudom honnan veszi az ötleteit, de képes még mindig meglepni egy-egy különleges szcénával. Jonah Hill kezd lassan DeVito-i magasságokba emelkedni, pedig jelentéktelen fizimiskája és szenya karakterei miatt nagyon rühelltem eddig.
A szépen lassan puffadó történet kicsit megspékelése a jól bevált zsánert (meztelen lányok, drogos „világok’) követi, néhol a rendező legcsillogóbb alkotása, a Casino ugrott be. Kedvenc jelentem, amikor a két főszereplő kicsit lesajnálja a régóta szekrénybe porosodó tudatmódosítót és ezáltal egy igazán kellemes estében lesz részük.

Évtized bomba meglepetése lett a mozi, de DiCapriót annyiszor láttuk már zsigerből hozni a felfuvalkodott milliomost, hogy még is fanyalgunk egy kicsit.

Transcendence (2014)

Will (Johnny Depp) és Evelyn Caster (Rebecca Hall) szupertudósok a mesterséges intelligencia kifejlesztésének küszöbén állnak. Egy sajtótájékoztató után viszont a "védjükmegaföldetvallásoshülyegyerekek" aktuális rohamosztagosa súlyosan megsebesíti Will-t. Nincs más hátra, az asszony fellövi a férjét on-line, hogy legalább a tudata megmaradjon.

A film itt kezdene érdekes lenni, ha a színészek nem aludnának el a cselekmény közepén, vagy ha akadt volna a környéken egy jó rendező. Bármire helyezhették volna a hangsúlyt, Will világmegváltó megalomániájára és konfrontálódását a kormány embereivel, vagy dokumentum-szerűen bemutathatta volna a bolygó "megjavítását", stb. 

Látszólag ugyan Will és Evelyn kapcsolata a fő téma, a többi csak mellékes látvány, de ez a kapcsolat kimerül annyiban, hogy Hall össze-vissza sétálgat egyik laborból a másikba, okosan néz és közben azt mondogatja, "Will nem veszi át a bolygó felett az uramat, a régi Will ilyet nem tenne". Aztán néha hisztizik egyet és kész.

Merő unalom és katyvasz az egész, Depp nem is tud játszani, ha nem valami őrült maskarába passzírozzák bele. Freeman és Murphy helyében pedig letagadnám, hogy valaha is szerepeltek ebben a híg, langyi pisiben.