Open Grave (2013)


Kicsit B kategória-szagú, kicsit kicsi költségvetésű és kicsit a miénk...legalábbis Magyarországon forgatták és magyarok is szerepelnek benne. 
Jonah (Sharlto Copley) egy hullákkal teli gödörben ébred. Semmire nem emlékszik, arra sem, hogy ő Jonah. Kezdetnek nem rossz! Botorkálása közben eljut egy házba (természetesen egy erdő közepén), ahol pár ugyancsak hirtelen amnéziás embert talál. Nem igazán vannak kisegítve egymással, de mindenki gyanakszik mindenkikre és ez már ad egy jófajta feszültséget a filmnek. 
Hol vannak egyátalán? Mi az a sok hulla a ház környékén? Valami történni fog 18-án, de nem tudják mi. Csak azt, hogy nem sok idejük maradt addig.


Kellemesen adagolja a film a feszültséget, a kis adagokban visszatérő emlékek és a talált információ morzsák miatt odaragadsz a képernyőre. A véres jelenetekből keveset kapunk, de az legalább jól kivitelezett és megrázó, tehát pipa. 
Én pl Copley miatt néztem meg, illetve találtam rá a filmre, de aki nem ismeri, annak is jó szórakozás lesz. Friss vér a sokszor önismétlő horror palettán.
Összességében egy tisztes iparosmunka, de semmi extra.

Open Grave (2013) on IMDb

Scent of a Woman (1992)

Sokat szoktunk vitatkozni azon, hogy kedvenc színészein mikor domborították a legnagyobbat. Sokszor méltatlanul elsiklunk Al Pacino "vakezredese" mellett a Keresztapa árnyéka miatt.

A fiatal ártatlan egyetemistánknak („a kutya se emlékszik rá” O’Donell) van még mit tanulnia az élet nevű tantárgyból. Ezért rögtön a film legelején akkor zűrbe keveredik, hogy maga se tudja, hogy másszon ki belőle. Még szerencse, hogy Frank Slade (Al) nyugállományú katonatiszt némi zsörtölődés után szárnyai alá veszi a szürke kis madarat. Hálaadás hétvégéjére New Yorkban utazik, hogy vak öregúr utolsó nagy dobásában segédkezzen. Egy idő után elbűvöli a titánunkat jó éttermek és a gyönyörű nők világában igen csak otthonosan mozgó Frank. A vak férfit és a fiatal Charlie együtt töltött napjai igazi kalandos fordulatokban gazadag tanórákká válnak. Nem éppen aktív rendezőnk lehelet finoman szőtte a történetét a főszereplő köré, akin látszik, hogy a "method acting" jeles kép viselője. Végig koncertláva igen erős alakítással Pacino zseniálisan teremtette meg ezt a kemény, de még is érzelmes karaktert. Lehetne kiemelni a tangó jelenetet, de én inkább a fináléban nyújtott lehengerlő beszédet mondanám filmtörténelmi jelentőségűnek.

Ha nem csináltam még kedvet a megtekintéséhez, akkor fogom és messzire elhajítom a …
Scent of a Woman (1992) on IMDb

The Secret Life of Walter Mitty (2013)

"Beautiful things don't ask for attention."

Az örök álmodozó Walter Mitty (Ben Stiller) a szürkébbnél is szürkébb életet él, pedig a Life magazinnál dolgozik. Na, nem mint kalandos életű riporter, inkább mint laboros, aki az elkészült fotók utómunkálatait végzi el. 
A vezetőség változást akar, on-line újság lesznek, az utolsó szám címlapjára Sean O'Connel (Sean Penn) sztárfotós "élete legjobb képét" szánják. Csakhogy az eltűnt. Nincs más hátra, Walter-nek ki kell mozdulnia a szürke hétköznapokból és felkutatni az örökké úton lévő O'Connel-t.
Nem egy világszám, de "habkönnyű kaland/vígjáték" kategóriában jó helyezést adnék neki. Ben Stiller sosem tartozott a kedvenceim közé, néha még az Adam Sandler kategóriába (ami nagyon-nagyon lent van a tetszési indexen) is belesoroltam, de nem tudom, miért. Úgy értem, sok rettenetes filmet nem láttam tőle, az Apádra ütök egész jó volt például. Ráadásul a Mitty-t rendezését is ő követte el. 
Szóval tetszik a mértékletesség, ami a filmet illeti. Szürke ember sok kalanddal is marad inkább szürke ember, a vágyai tárgya, az áhított nőhöz ugyan közelebb kerül kalandjai közben, de nem lesznek Romeó és Júlia egy pillanat alatt. 
A történtek után nem lesz szupersztár, vagy Indiana Jones, de remekül látszik, vagyis Stiller remekül láttatja, hogy Mitty megváltozott, nyitottabb a világ felé. Ami ugyan a nőnek köszönhető, de a lényeg nem a szerelem beteljesülése. Az már egy másik mese. 
Az egyetlen negatívum talán a túl sok álmodozós rész, ebből a kevesebb is elég lett volna.
Nekem bejött, kellemes kis film.

Walter Mitty titkos élete (2013) on IMDb

Bird (1988)

Clint Eastwood rendezői pályája során többször nyúlt már önéletrajzi darabokhoz. A nagy tisztelgése a Jazz koronázatlan királya előtt is egy nagy fába való vágás volt.

Bird (Forest Whitaker) munkásságát a kezdetektől hullámhegyek és völgyek tarkították, fiatalon és sikeresen a drogok világába került. Több betegség kínozta pályafutása során, egyedül felesége tudta kezelni ezt a kiváló képességű vadlovat. Született tehetség volt az nem kérdés, de sajnos ez egy olyan szakma volt a 40-es évek Amerikájában amiből nem lehetett
 megélni. Ebben az időben az emberek már nem voltak kíváncsiak az igényesebb Bbop-ra, inkább a „butább” Rock’n Rol hozta lázban őket. Rendezőnk alaposan kidolgozta a rövidke életút folyamatát és megfestette nekünk a whiskytől gőzölgő izzadságszagú csehók hangulatát. A saját bőrünkön éreztük, amikor a mississippi egy eldugott szegletében a zene történelmet írt. A mindig tökéletes Whitaker olyan szívet melengetően fújta a hangszert, hogy minimum egy Oscar jelölést érdemelt volna.

Viszont a film hosszúsága miatt csak a nagyszerű zene szerelmeseinek ajánlom.
Bird (1988) on IMDb

47 Ronin (2013)


Kai, (Keanu Reeves) a kitaszított félvér Lord Asano szolgálatában áll, aki még fiatalon befogadta házába. Mivel nem japán, nem csak az a gond, hogy szamuráj sem lehet, de még emberszámba sem veszik, kivéve Miko-t, Lord Asano lányát.
amikor Lord Kira, a szomszédos hadúr mesterkedése nyomán Lord Asano a családját ért szégyen miatt szepukut hajt végre, az embereit elcsapják. 
A sógun megtiltja ezeknek a gazdátlan roninoknak, hogy megbosszulják uruk halálát. Kai-t rabszolgának adják, a csaját meg feleségül veszi az apja halála után egy évvel Lord Kira. 
Oishi (Hiroyuki Sanada) viszont nem nyugszik, összeszedi a maradék bandát, és Kai-val kiegészülve elindulnak bosszúskodni és megmenteni a lányt.

Nagyon vártam a filmet, a bemutató után mindenki így volt vele, aztán amikor megérkeztek az első kritikák, kicsit csalódott voltam. De a téma és a stílus kedvelőjeként meg kellett néznem, bár néha fizikai fájdalmaim voltak közben.
Ez a film egy marék lepkét sem ér. Az még szinte érthető, hogy a rendező, mint elsőfilmes', rendesen benézi/elb*ssza, de hogy olyan aránylag A kategóriás színészek, mint Reeves pl nem szól, amikor levetítették neki a filmet, hogy emberek, ez iszonyat lett, vágjuk meg, vágjuk ki, vagy valami legyen, de ne ez! A producerről nem is beszélve.
A történet az unalomig ismert, szóval érdekes karakterekkel és jó dialógokkal telepakolva+CGI tuti film lehetett volna. Ebben lett volna az ereje. Ehhez képest, Sanada kivételével az alakítások csapnivalók, a CGI gyerekes (az a fehér farkas az elején nevetséges, szabad kézzel jobbat rajzoltatok:)). 
Lord Kira olyan, mintha valami "hogyan legyünk nagyon gonosz hadurak" használati útmutatóból lépett volna elő. Egy nagyon sötét és gonosz várban lakik és egy nagyon sötét és gonosz boszorkánya is van, aki meg rohadtul idegesítő. 
És ott van a nagy tervük a világ (esetünkben Japán meghódítására). Ott van. Hol, a nyúl mögött? Ott, ott! Ja, hogy nem látszik. Mert NINCSEN. Micsoda terv, hogy én leszek a sógun a sógun helyett, ha majd jól elveszem a csajt, rámszáll a birtok és akkor két birtokom lesz és akkor majd én leszek a sógun a sógun helyett...muhahahahahaha (gonosz kacaj). Közben 47 retkes ronin kiver a váramból. A forgatókönyv írónak is szepukut javaslok.


Amikor a 47 jómadár elkezd partizánkodni, a gonosz meg a fiatal szűzlánnyal gonoszkodik a várban és ott egy boszorkány is, eszembe jutott egy film és utána nem tudtam nem összehasonlítani a kettőt, történet szerint legalábbis. Robin Hood (Kevin Costner és Morgan Freeman). 
Egy az egyben ugyanaz a film, csak itt nem nyíl, hanem kard, nem bíró, hanem hadúr, partizánkodás az partizánkodás, beszivárgás a várba álruhában, miközben az esküvő előkészületei zajlanak, boszorkány és a várúr elintézése. Baszki, ugyanaz a film. Csak Robin Hood királyabb. Nézd meg inkább azt.
Most olvastam, nem volt előzetes vetítés a kritikusoknak. Nem csodálom.

47 ronin (2013) on IMDb

180/100

Reign of Fire (2002)

A tűzbirodalma
Sárkányos és poszt-apokaliptikus cyberpunk mozi Christian Ballel és a friss Oscaros MC-vel.

2020-ban nem idegenektől kell az emberiségnek tartani, hanem olyan mesebeli lényektöl, amivel Bilbónak is meggyűlt a baja egykor. Quinn (Bale) áll a maroknyi túlélő főleg gyerekből álló kolónia élére, hogy a kilátástalan harc helyett inkább a föld alá bújva vészeljék át a zivataros időket. A egyenlőtlen küzdelem tetőpontjaként megérkezik kelet felől az újabb ellenség, avagy a segítség Zan (McConaughey) a Sárkányölő személyében. A vezér és csapat azt tűzte ki célul, hogy elpusztítja az egyetlen hímet és így majd vége szakad a borzalomnak.

Tutkó jó történet kezdet kibontakozni már az elején, az ilyen típusú filmeknél még a logikai buktatók sem károsak annyira. A két főszereplő színész további bizalomra adott okot. Két kiemelkedő csata után viszont vége lett a filmnek, hopsz. Szerintem lehetett volna még a fércelni a forgatókönyvön és mutogatni még a szörnyfajzatokat, borzongatni és ijesztegetni, amolyan fantasy módra.
Viszont így is vállalható, sárkányos és poszt-apokaliptikus cyberpunk mozi a jobbak közül.

Reign of Fire (2002) on IMDb

Sorozatok - 2014


The Walking Dead (2010-)

Nem hiszem, hogy be kell mutatnom az olvasóknak. A 'lassú zombik elől gyorsan menekülős, mégis meghalós' széria a negyedik évadát tapossa éppen. Baromi jó részektől az iszonyúan vontatottakig minden megtalálható ebben a poszt-apokaliptikus zombi világban. 
A főszereplő, Rick nagyon rendben van, az idegesítő karakterek meg legalább hullanak, mint a legyek (köztük a felesége is, akit a sorozatot nézők 99%-a tiszta szívből gyűlöl). A második évad egyszerűen érdektelen, csakúgy, mint az aktuális negyedik. A negyedik évad legfrissebb epizódját (13.rész) sikerült végigpörgetnem, nagyjából 10 perc alatt. Ennek ellenére megéri elkezdeni, a maradék részek kárpótolnak. Komolyan.


The Killing (2011-)

Sarah Linden (Mireille Enos) felügyelő a barátságos Seattle városában nyomoz egy kamaszlány halála ügyében. A szálak a városházáig futnak, uh. a kaki és a ventillátor elkerülhetetlenül találkozik. 
Nagyon jó hangulatú sorozat, a főszereplők Emmy-t érdemelnek (lehet, kaptak is, nem tudom), a feszültség egy másodpercre nem csökken. Enos akár Bruce Willis női párja is lehetne egyszer, olyan lerobbant zsarut játszik, hogy az Utolsó cserkészben megkaphatta volna akár a főszerepet is.
Ráadásul az utolsó pillanatig nem sejtettem, ki a hunyó. Ezért plusz pont.





Wallander (2008-)

Kurt Wallander (Kenneth Branagh, főszereplő és rendező) egy olyan komor és depresszív hangulatú sorozatot alkotott, hogy az már művészet. Ez mellé viszont egy gyönyörű képi világ dukál és remek színészi alakítások. 
Emellett nem könnyen emészthető, egy rész, pár hét pihenő tempóban néztük meg a három évadot (2014-ben jön a negyedik is). 
Nagyon ajánlom, minden búja és baja ellenére Wallander rabul ejt.



New World (2013)

A koreiai filmeket nem lehet megunni, főleg, ha ennyire jók.
A Goldmoon cég vezére - mely cég több maffia klánt egyesít és tünteti fel tevékenységüket...khöm.. "legális üzletként" - autóbalesetben meghal. A főnök halála után, mivel nincs egyértelmű örökös, a klánok között elindul a harc, ki legyen a legfőbb vezér.


Kang (Min-sik Choi, aka: Oldboy, I Saw the Devil) felügyelő szerint két lehetséges örökös jöhet szóba, Jung és Lee. A kettő között csak egy különbség van a rendőrség szempontjából mégpedig, hogy Jung első embere és barátja, Ja-sung beépített zsaru. Elindul tehát egy nagy szabású rendőrségi akció, az Operation New World, amiben nem kisebb célt tűznek ki célul, mint hogy egymásnak ugrasztják és romba döntik...nem, pontosabban irányítás alá vonják a Goldmoon-t. Mert tudják, ha teljesen eltűnik, előbb-utóbb ismét létrejön egy szerveződés, amire ők már nem lehetnek befolyással.
Elkeződik a harc a rendőrség és a klánok között a trónért. Ja-sung pedig a szarvihar kellős közepében találja magát.
Kang, a főnöke nem tűr ellenkezést, ahogy a másik főnök, Jung sem, szóval nem lenne könnyű neki életbiztosítást kötni.

Az elején már elárultam, nagyon tetszett, szóval oda a meglepetés:)!
Az Infernal Affairs-hoz hasonlítják, illetve ennek koreai változatát emlegetik a kritikusok. Önmagában is kiválóan megállja a helyét, összehasonlításra csak pozitív értelemben lehet igény. Nálam ez így szólna: "Majdnem annyira jó film, mint az Affairs."
Ami nekünk zavaró lehet, a sok hasonló név és arc, szóval megéri koncentrálni kicsit a film közben, mert ha nem így teszel, a közepére könnyen elveszítheted a fonalat.
A fordulatos sztorit kiváló zene kíséri, ami még nekem is "fület szúrt", pedig nem erre szoktam figyelni. 
A film felétől, történéstől és alakítástól függetlenül egy dolog járt a fejemben. Mégpedig, hogy maffiózó és rendőr között csak a jelvény a különbség. A módszerek, a hozzáállás, a hatalom akarása ugyanúgy működik mindkét szervezetben.
Kiváló mozi.

Sin-se-gae (2013) on IMDb

Red Riding Hood (2011)

„Az erdőközepén lakott egy aranyos kislány, mindenki szerette…” Találd ki melyik meséből idéztem?

Volt egyszer egy aranyos kislány, aki az erdő közepén lakott a családjával. Ezt a falut rettegésben tartotta egy gonosz farkas, akinek a szomját a békés polgárok áldozatokkal csillapították. Tíz évig ment minden a nyugodt kerékvágásban, amikor is egyszer csak a fenevad Piroska (Amanda Seyfried) nővérét ragadta el. A falu népe ezen felbőszülve, ide hozatja híres vadász: Solomon atyát (Gary Oldman), akinek többször sikerült már elejtenie egy ilyen démont. Direkt hagytam ki a romantikus nyáladzós részt, hiszen ha nem akartak volna az alkotók ennyire trendik lenni, akkor most egy igazi rémmesével lenne dolgunk. A film iszonyú látványos, jól hozza a gót mitikus-regék világát a zene pedig igazán magával ragadja a nézőt. Viszont a szerelmi szál kissé eltúlzott és látszik, hogy a mai kor fiataljait szerették volna maguk mellé állítani.

Kár érte, mert a történetben még lett volna elég kraft, hogy egy kiváló mozi legyen.
Red Riding Hood (2011) on IMDb

The Family (2013)


A Manzoni család tanúvédelmi program alatt áll, most éppen Franciaországban bujkálnak. A családfő (De Niro) rájön a nagy semmittevésben, hogy megírja a visszaemlékezését, aminek az értük felelős ügynök (Tommy Lee Jones) nem nagyon örül. A család közben éli "hétköznapi" életét, kicsit amerikaiasan az embertelen Európában. 

De Niro, ha olasz maffiózót kell alakítani, egyből rábólint a szerepre, legyen az akármilyen semmitmondó is. 
De nem is ez a legnagyobb baj, ha szeret bűnözőt játszani, hát rajta, ő néha még meg is tölti élettel a szerepet. 
A film viszont annyira nem szól semmiről, hogy az már fáj. Nem tudom eldönteni (szerintem Luc Besson, a rendező sem), milyen mozi akar ez lenni. Valamiféle vígjáték-családi dráma-akció mixtúra. 
A végén mintha rájöttek volna, hogy vígjátékot akartunk, de nem lett túl vicces, így pakoljunk bele egy bazi nagy lövöldözést sok robbantással és akkor tuti lesz. Hát nem lett.
Michelle Pfeiffer-re jó ránézni, más nem tudok felhozni a film mentségére.

Vérmesék (2013) on IMDb

You're Next (2012)


A Davison család házassági évfordulót ünnepel a hétvégén. Helyszín az isten háta mögött kettővel. A családi vacsora nem a hirtelen kirobban veszekedés miatt szakad félbe, hanem már maszkos fickó miatt, akik szó szerint rajtuk ütnek és halomra mészárolják őket.


Látszik a filmen a kis költségvetés, de ettől inkább bájos lesz. Nagyon meg akar felelni a nőzőnek, sok a meglepetés, az izgalmas fordulat. Van benne szerethető karakter és a gonoszokat pedig  lehet rendesen utálni és ezért nagyon lehet örülni is, mikor visszanyal a fagyi és a vadból lesz a vadász.
Nekem tetszett és majdnem nem vettem észre azt a sok logikai bakit, amivel sajna tele van a film. De minden közhelyes (mert az) mozzanata ellenére hangulatos slasher, egyszer meg lehet nézni, ha szereted a műfajt.
Rohadtul bírom, amikor a nagyon rosszak nagyon megszívják. És ebben rendesen megszívják.

You're Next (2011) on IMDb

Üvegtigris (2001)

Az újkori magyar film készítés egyik legnagyobb alakja valami olyan életérzést tett le az asztalra, hogy az már csuda.

Az első részben megismerhetjük Lalit (Rudolf Péter), aki isten háta mögötti büféjében tengeti napjait, viszont társasága akad bőven. Hű fegyver hordozója, Sanyi talán a legszerethetőbb karakter az egész bagázsból, a maga aranyos világával. Az Üvegtigris a hat ember közötti barátság egyetemes szimbóluma. Hisz Gaben (Reviczky Gábor) itt kereskedik rozoga autócsodáival, Róka (Gáspár Sándor) pedig a csencseléseinek selejt eredményeit hordja a büfé mellé. Csoki (Csuja Imre) viszont napestig a környéken keménykedik és szórja elmés bölcsességeit. Végül is történet nincs, vagy csak nagyon halovány, inkább az egyes részek próbálják egymás humorát űberelni. Még is valahogy ez katyvasz iszonyúan magával ragadja nézőt, aki szinte azonosulni akar a kétbalkezes szereplőkkel. Végére összejön azért egy hosszú epizód, ahol a főszereplők végső elkeseredésükben bankrablásra adják fejüket.

Ki kell mondanom, hogy Rudolf Péter, olyan filmet alkotott, ami túl fogja élni az évtizedek viharait és mindig alkalmat ad majd idézgetésre.

Frailty (2001)

1995-óta igen kritikus vagyok azokkal a filmekkel, amire a pszicho-thriller elnevezést ragasztják az ítészek.

Egy esővel áztatott estén az FBI központban megjelenik egy különös idegen (Matthew McC.), aki az „Istene keze” nevezetű sorozatgyilkos öccséről jött mesélni. A történet onnan kezd érdekessé válni, hogy  a kisgyermekként egy szép napon apuci azzal állt elő, hogy álmában megjelent isten. A fater látomások után belekezd a küldetésébe és megszabadítja földet a gonosztól. Nyam-nyam finom kis cselekménnyel indult a film, már az elején rágtam a körmöm. Ezután elkezd bűzleni a dolog, hogy a nagy csavar elkészítésén munkálkodott színész-rendezőnk. Amit meg is kapunk talán csak azért nem üt annyira, mert annyira kézen fekvő lett volna. Végül is a nagyszerűen fűzi fel a cselekményt, Matthew barátunk megmutatja, hogy szokott színészkedni is néha. Talán egy kis misztikumot még lehetett volna az atmoszférába pumpálni és akkor egy igazi mesterművel néznénk most farkasszemet.

Nagyon szerethető filmecske, ha nem Hetedikkel próbálja párhuzamba állítani a laikus.
Frailty (2001) on IMDb

The Hunger Games: Catching Fire (2014)


A kaptafára készülő (éppen most valami sci-fi és nem vámpírfilm álruhába bújó) hisztérikus sikerű tini mozik következő állomása. 
Tudtam, hogy nem fog tetszeni, de ha már írni akarok róla pár sort (és amúgy is gondban vagyok, mert nem találok semmi normális filmet, amit megnézhetnék...normátlant sem nagyon), akkor az élménnyel gazdagodva köpködjek rá, legalább. 

Kalácsképű Jennifer Lawrence a nagy győzelem után kamu szerelmével hazatér, hogy ott elmélkedjen, mennyire nem jó ez így. A néző meg azon elmélkedhet ÚJRA, mi volt az első részben, mert kb a fim első másfél órája erről szól. Kösz, már láttam, az sem tetszett. Utána csak bedobják őket valami harcmezőre, mert a főgonosz kitalálja, most a viadal győztesei csapnak össze és csak egy maradhat. Elvileg itt izgalmas is lehetett volna, nem valami hikomat falusi szatócsot kell lenyilazni a Kalácsképűnek, hanem egy ugyanolyan győztest, mint ő maga. 
Nos, maradjunk annyiban, nem volt katarzis az elvileg baromira izgalmasnak szánt ütközet sem. De fára azért megint mászott. Ha a sivatagban harcolna egyszer, ott is találna egy fát és úgy megmászná, hogy még soha senki, ebben biztos vagyok.
Pozitívum, pozitívum. Van egy, illetve kettő...nem, három. Woody Harrelson, Elizabeth Banks és a mindenkinél tutibb, a show-t mások elől ellopó Stanley Tucci. Fergete...most figyelj... fergeteges. Rajtuk kívül a karakterek cseppet sem érdekelnek, én nem látom pl, hogy Kalácsképű annyira őrlődne rákényszerített példakép szerepében. A harcjelenetek (már az a kevés) gyengék, össze-vissza futkosnak és hülyeségeket csinálnak, de azt folyamatosan.
Nem kaptam kedved a könyvhöz, de az biztos, ennél csak jobb lehet.
Nagyon-nagyon unalmas. Nem látom értelmét, semmi nincs benne, ami egyedivé tenné, vagy akárcsak  egy kicsit is érdekessé.

Az éhezők viadala: Futótűz (2013) on IMDb