Kick-Ass (2013)

Az első rész nálam az évtized top5 kategóriában biztos helyet foglal el (mondjuk a 3. v. 4 helyen kb). Nagyon vártam a második részt, de biztos voltam benne, hogy azt az egyéni stílust, humort és izgalmat nem tudja hozni újra. Ötletes volt és baromi jó szereplők emelték a film színvonalát. Mark Strong a legjobb főgonosz volt 2010-ben, Nicolas Cage sem volt idegesítő, Chloe Grace Moertz pedig telitalálat volt a tündi-bündi de a rossz arcokat kibelező Hit Girl szerepére.

A második részben Hit Girl suliba jár, a nyomozó nevelőapja megtiltja neki, hogy szuperhősként a város védje a gonosztól. Ehelyett a suliban kell megküzdenie a kamaszkor kihívásaival. 

Kick-Ass pedig egyre jobban belejön a szuperhősségbe, bandát toboroz és együtt járőröznek. Colonel Stars and Stripes (Jim Carrey) szupermanus irányt ad az önkéntes igazságosztóknak, maffiózokat vernek szét, prositkat szabadítanak ki.

A főellenség, The Motherfucker is összeszed egy bandát, hogy megbosszulja apja halálát és elkapja Kick-Ass-t!

Ahogy az már lenni szokott, Kick-Ass sz*rba kerül, a szuperhősöket szétverik, közben Hit Girl visszatér az igazságszolgáltatáshoz, nem érdeklik már a gimis csajos bulik, rájön, ez az ő élete. Szétütik a rosszakat, utána irány a naplemente.

Gyenge sztori, egy percet sem izgultam rajta, kevesebbet is nevettem, Hit Girl látványos "végleg leveszem a maszkot mert ez nem én vagyok igazából" szenvedése nem igazán volt izgalmas, de gondolom, nem nagyon tudták kitölteni mással a filmet.
The Motherfucker is béna főellenség volt, Kick-Ass sem az igazi. Jim Carrey még lehetett volna egy izgalmas karakter a filmben, de még azelőtt leépítik, hogy igazán érdekes lehetne.

Ettől függetlenül jó film, de fényévekre van az első résztől, minden szempontból.

Side Effects (2013)

Mellékhatások

Sodergergh megint egy kényes témával döngeti a kapukat.

Emily (Rooney Mara) egyszerű lánynak tűnik, hitves ura távollétében is fen tartotta az otthon melegét. A frissen szabadult Martin (bamba Tatum) a régi üzelmeit akarja folytatni főhősnőnk legnagyobb bánatára. Ezek után nem csoda, hogy depresszió eluralkodik rajta és jóképű Johnatan (JudeLaw) rendelőjének kanapéján találja magát. Kezdődhet a kísérletezés a gyógyszerekkel, aminek nem várt mellék hatásai lesznek. Kedvenc rendezőm már megint beletenyerel a lecsóba, ismert gyógyszergyártókról próbálkozik némi lepel lerántással. Thrilleri effektusokkal operál, de közben nagy hangsúlyt fektet a drámai hatásokra is. Mara tökéletesen azonosul a szereppel, de a bájgúnár Tatum elég rosszul passzol hozzá.

Érdekes film, de nem estem tőle hasra.

The Mortal Instruments: City of Bones (2013)

Nem láttam egy trailer-t sem, cikk és kritika sem tűnt fel sehol. Aztán amikor megnéztem, derült ki, hogy ez is egy túlhirrigelt tini film 9-17 éves, valamint a 40+ hölgyeknek és emós fiúcskáknak, akik Twillight-mentes időszakban sírni akarnak egy béna, de nagyon heroikus sztorin. 

Ja, a túlhirrigelést arra értettem, hogy egy könyv alapján készült (állítólag sorozat, uh rettegjünk) és Nyugaton ez már az új őrület. 

Csak gratulálni tudok. 

Ennél még az Éhezők viadala tinifilm is színvonalasabb.

Az egyéb negatív jelzőt, amit írtam (amikor belőttem a film célcsoportját), az már a filmnézés következménye.

Kislányból szuper boszi válik, közben szerelmes is lesz. Szép bőrcuccos lányok és bőrcuccos emós fiúk egyikévé válik és meg kell akadályoznia, hogy valami gonosz visszatérjen a Földre...valahonnan. De ki nem sz*rja le! 

Kb fél órát bírtam, utána tekergetni kezdtem, a végét már nem értem meg. Iszonyat. Ha csak nem vagy Alkonyat vagy Éhezők viadala fan, óvakodj tőle. Idegesítően ostoba film.

Sorozatok 2013-ból II.

Under the Dome 

Stephen King horror nagymester története alapján készült sorozat, pár alig ismert epizódszínésszel a főszerepben. 

Bivalybasznád városára hirtelen egy bazi nagy, átlátszó félgömb borul, se ki, se be a kis koszfészekből. Vannak itt hatalommániás politikusok, idióták, őrültek, közemberek, rejtélyes idegenek (úgy értem, nem helyi arcok), akik vezényszóra egymásnak esnek. 

Azt hiszem, nálam 3 részt ért meg, már ekkor kezdett megmutatkozni, hogy a Búra alatt a Barátok közt amerikai, búra alatt játszódó változata. Sokkal többet ki lehet ebből a sztoriból hozni. Sokkal. 

King pedig, attól függetlenül, hogy jó könyveket ír (inkább írt), a filmekhez nem ért, ugyanis ez "végre tetszik neki", az összes valamire való regényfeldolgozás közül pont ez. Tényleg voltak szarok, de mondjuk a Ragyogás óriási klasszikus, de neki az sem tetszett, sőt, fel volt háborodva. Gyökér.

Luther

Óriási, megahiperszuper kedvenc Angliából. Baromi nagy meglepetés volt a kellemes fajtából. Erősítenek az angolok, nem is akárhogy. Úgy vannak vele, ha már nincs annyi pénzük, mint a nagy amerikai stúdióknak, olyan túlmajmolt sztárjaik sem, látványban is jobban kellene erőlködniük, inkább csinálnak egy rövid, baromi jó színészekkel telepakolt, erős történettel feltuningolt sorozatot. Ahol nincs megállás a lejtőn lefelé. 

DCI Luther nyomozó folyamatos zuhanását láthatjuk (jobbára, de nem kizárólag lelki és erkölcsi értelemben) ügyről-ügyre. Eléri a mélypontot. Többször is. És mindig azt hiszed, ennél már nem lehet lejjebb, már nem lehet rosszabb.

Sötét és tényleg kiborító (a néző számára is) ügyek megoldásával próbálkoznak több-kevesebb sikerrel. Van fő szála is a történetnek, nem süpped bele az egy ügy-egy rész unalmába. 

A famme fatale Alice (Ruth Wilson) a kacsaszájú sorozatgyilkos, akivel Luther semmilyen értelemben nem boldogul. Nem szép a csaj, de olyan érzéki és félelmetes, hogy az már vonzó.

Ráadásul abszolút fogyasztható a sorozatokat kevésbé kedvelőknek is. Hiszen csak 3 évad, azon belül is 14 rész.

DCI Luther (Idris Elba) a legjobb.

Whitechapel

Angolosan tálalt nyomozós sorozat, részeken átívelő, egyátalán nem egyszerű és könnyen emészthető gyilkossági ügyekkel. 

A Luther nyomdokain haladva inkább a depresszív és sötét vonulatú sorozatokhoz tartozik. 

Az elején még ügyetlenkedő, neurotikus felügyelő, DI Cahndler (Rupert Penry-Jones from Spooks) lassan beilleszkedik a csapatba és igazi vezetővé válik, miközben Whitechapel vérfüdővé válik minden részben.

Évadonként ez is csak 3-4 részes, de úgy vannak vele, ez legalább legyen tuti.

Csak ajánlani tudom.

Supernatural

Egyszer, az első évad vége felé abbahagytam, untam az egy sablon szörny/rész felállást. Utána gondolom a film és sorozat uborkaszezon miatt újrakezdtem és sokkal jobb lett. 

Persze a készítők tudták, hogy én már ne nézem és gyorsan léptek, hogy a 2.évad izgalmasabb legyen. 

A 3-5 évad baromi jó, minden benne volt, hogy a képernyő elé ragasszon. Izgalmas volt, csomószor vicces és jó karakterek voltak benne. Persze jött a többi évad is és beleestek abban a tipikus hibába, hogy már nem tudták hová fokozni a feszültséget. Nem volt már nagyobb főellenség. 

A sátánt helyre rakták, az angyalokat is visszapofozták a mennybe. Ki legyen még? -teszik fel a kérdést a producerek. A sorozatot zabálják, ki is találtak valamit. Legyen a keresztény hitvilágon kívüli gonosz, még amikor isten kezdő volt, nem csak embereket teremtett ám, hanem másokat is...ők meg nem szeretik az embert, mert isten már csak velük foglalkozik.

Na ne b*ssz. És elkezdődött újra az egy szörny/rész nyirbálás. Valahol a 6 és 7 évadnál hagytam abba. Addig viszont jó volt. Úgy-ahogy.

Ripper Street

Korabeli angolos-nyomozós sorozat. Viktória-korabeli, hogy pontos legyek. Vicces, kockás öltönyök, nagyítóval rohangáló nyomozók. A Hasfelmetsző utáni időszakban játszódik a történet, ahol minden gyilkosságra és rossz dologra azt gondolják, talán ez is Jack műve volt. 

Ez sem az a vidám hangulatú matiné. A főszereplő Matthew Macfayden (ugyancsak a Spooks-ból).

Pár rész után azt mondom, tetszik, majd látjuk.

On the Waterfront (1954)

Rakparton

Kazan és Brando neve garancia egy igazi dráma katarzishoz.

Terry (Brando) egy dokkmunkás a rakparton, a szakszervezetis bátyja révén kiváltságokban is részesül. Kicsit együgyű céltalan srác, akit még az sem érdekli, hogy legjobb barátját meggyilkolják. Egy nap arra kérik, szimatolgasson a helyi atya által életre keltett elégedetlenségi gyűlésen. Itt ismerkedik meg Eddivel a halott fiú húgával, aki rabul ejti a morconatróger szívét. Így nyitva fel Terry szemét mekkora a korrupt és igazságtalan világban is él. Ebben az időben a közönség imádta a tragikus sorsú hétköznapi hősöket, akiket Brando elementáris erővel keltett éltre. Kazan mesterien rendezte a naturális gengszterfilmeket, ebben a műben is érzékelhető egy szervezet felépítése és szerepvállalása. A New Yorki kikötő életetnek és a tárgyalóterem feszültségének bemutatása az egekbe emelte a rendezőt. Ezen kívül jó érzéke volt a kezeltetetlen aktorrokhoz, dolgozott: Deannal, Beattyvel és három közös filmet forgatott Marloval.

Kicsit vontatott és nehezen emészthető, de még is van ereje a színészi játékoknak, ami manapság már szinte kiveszett a szélesvásznú mozikból.

2 Guns (2013)

Egy nem is rossz akciófilm Marky Mark Wahlberg és Denzel nemrohadlerólaakalap' Washington főszereplésével.

Buddy-cop mozi, a Halálos fegyver 2013-as (de jóval gyengébb) változata.
A zsarukat (beépített ügynök DEA ügynök és egy katonai hírszerző) felültetik a főnökeik, ezért kénytelenek egyedül boldogulni Papi Greco drogbáróval, egy szemét CIA ügynökkel és bandájával. Na meg az áruló munkatársakkal. Így megy ez Új-Mexikóban. 

Pop-corn lövöldözős akció és azt kell mondjam, minden kilsé ellenére ez egy nem rossz film. Kevés ilyen normális zsarus-haveros film jön mostanában (úgy értem, ami nem ZS kategória), szóval egyszer nézhető. Washington szinte minden szerepben megállja a helyét (és minden szerepben kalapban dzsasztázik') és Wahlberg sem annyira idegesítő, mint szokott. 

Nézhető.

The Kings of Summer (2013)

A Nyár királyai a nyár király filmjeként van tálalva. Ilyen-olyan díjak és jelölések akarják bizonyítani, hogy Hollywood-ban nem csak unalmas közhelyek és remake "újdonságok" születnek.

Ez a mozi nem sok mindenről szól, de arról a kevésről legalább szépen mesél. Gyönyörű képek és jó zene mellett láthatjuk a srácokat, akik megszöknek otthonról, mert elegük van a szülőkből. Egy saját "házat" építenek az erdőben és eldöntik, ők hozzák majd a szabályokat. 
A három srác, illetve a két srác és a Biaggio (Moses Arias) nevű valami:)  remekül el van, minden érdekes és mesés, a kaja  kereséssel van egy kis gond, de mindig megoldják valahogy. 
Természetesen, amint elmúlik az újdonság varázsa, úgy néz ki, az idill és a barátság is eltűnik, amint egy szőke lányka is megjelenik. Átkozott szerelem.

A gyerekszínészek átkozottul jók, Joe (Nick Robinson) és Patrick (Gabriel Basso) úgy illenek össze, mint borsó meg a héja...ez a film nem egy szokásos történet arról, hogy utáljuk a felnőtteket, mert házimunkát kell csinálnom, meg sose figyelnek rám, stb. Ez egy 95 perces életérzés.

Hogy a nyár királya lenne a filmek között, kétlem (talán csak azért, mert nem volt igazán ellenfele), de tetszett, az biztos.

The Breakfast Club (1985)

Nulladik óra

A film alaphelyzete: végy egy maroknyi serdülő, egymásra nem hasonlító karaktert, rakd be be egy zárt térbe és nézd meg mi sül ki belőle. Ismerős?

Büntetésből öt fiatal vergődik a suli könyvtárában, méregetve egymást. Először közutálatuk tárgyát, a tanárukat kezdik el idegesíteni, majd ezen túllépve egy jót marakodnak egymással. Az okos, a szép, a jó (Emilio Estevez), a vagány (Judd Nelson) és a dilis között egy idő után kialakul a megértés halvány csirája, miután felszínre kerülnek a háttérben megbúvó körülmények. A reggeli összejövetel alatt egymásra (magára) találás nagy kérdése: vajon megmarad ez a kötelék holnapra.

A kor nagy bátorsága volt, hogy az eddig csak horror vagy vígjátékok tini hőseit áthelyezni egy lepellerántó társadalmi drámába. Az úttörő mű után számtalan sikeres és sikertelen alkotás (pl Sex, hazugság videó) foglakozott még a fiatalok egy beteg világról alkotott gondolataival. Lassan már külön szekciót lehetne nyitni a tékák polcain ennek a stílusnak. Tehát ne csüggedjünk, ha ránk tör az „ezt már mintha láttam volna” érzés a film nézése közben.

Egy igazi nagy monológ a serdülőket foglalkoztató problémákról. Ami szerintem, így 30 éve se vesztett aktualitásából.

Man of Steel (2013)

Már vártam, negatív kritika ide, negatív kritika oda, kíváncsi voltam. Még emésztgetem, nem igazán jött be, az biztos. Hogy kissé szabadosan értelmez egy eleve kitalált történetet (és ezen valaki még fel is háborodik:)), az nem zavar. Ettől akár még jó is lehet. 

Az első, Kriptonon játszódó jelenetek szerintem frankók voltak, meg is lepődtem, titokban arra készültem, nézhetetlen az egész. 

Clark Kent gyerekkorát csak visszaemlékezésekből ismerjük meg, ami kár, mert csak abban szerepel Kevin Costner (alias Jonathan Kent). Baromi jó alakítás, az egyik legjobb a filmben, csakúgy, mint Zod tábornok (Michael Shannon) és Jor-El (Russel Crowe). Superman-t, Lois Lane-t alakító színészek és a többiek nem villantanak meg sokat a tehetségükből, már ha van nekik olyan.

A nyilvánvaló baromságok mellett a probléma, hogy a film második felét baromira untam. Probléma, mert itt van a nagy hentelés, vagy 50 perces törés-zúzás, óriási bunyók, megannyi lövöldözés és bombázás. CGI orgia. És unalmas. 

Nem lehet a film csak egymás utáni képek összessége. A jó forgatókönyv mellé kell bele kraft is. A film közepénél mintha a rendező unalmában random összevágott volna pár jelenetet. Kent már Superman...Lois Lane rájön, ki Superman...Superman is Lois Lane együtt...Superman kiáll az emberiség mellett, a gonoszok ellen...semmi átvezetés egyik jelentből a másikba. És mindezt negyed óra alatt.Tiszta dokumentumfilm.

A zene jó, a képi világ (nem csak a bunyó) bejött, bár kicsit hatásvadász. 

Egyértelműen a Batman trilógia által kitaposott ösvényen halad, emberibb szuperhős, komor hangulat, komor zene. 

Nem rossz, de nem is jó. A rajongók már úgyis látták, szóval nézze meg az is, aki szereti Kevin Costner-t, vagy a látványos CGI csatákat.

Warm Bodies (2013)

Elven testek

Ez az egészen abszurd zombi-romantika teljesen megosztotta közönséget. Lehet szeretni vagy gyűlölni, de elmenni nem lehet mellette.

R (ügyeletes Pattinson klón) a szokványosan üres élőhalottak mindennapját éli. Néha viszont elkapja a beszélgethetnék, de sajnos nem nagyon tudja kifejezni magát. Fagyottnak hitt szívét egy szép napon megdobogtatja a dögös Julie, (Stewartra sminkelve) az élők világából. A két fiatal egymásra találása nem éppen ugyanazon „társadalmi” rétegből való származásuk miatt elég nehézkesen indul. Juli apja (John Malkovich) a föld jelenlegi diktátora utolsó rohamára készül a csoszogó bagázs ellen. De nem kel megijedni, végül is győz a szerelem és mi elhisszük, hogy nem is olyan groteszk látvány zombival smárolni. A fő hangsúly viszont áttevődik azon kis zombi etnikumra, akik már elindultak az "humánlódás" útján, de a csonti társadalom már kiveti őket. Vajon képesek-e elhitetni az élőkkel, hogy ők visszasimulhatnak még a valóvilágba. A műfaji klisék és újítások megférnek egy darabig egymás mellett, de végül győzedelmeskedik a közhely.

Semmi extrémet nem nyújt a film, nem poénos és nem is túl drámás, megpróbál valahogy a kettő között elevickélni. Nem titkoltan a forgalmazó az Alkonyatra dobogó szívekre próbált építeni.

Crocodile Dundee (1986)

Régi klasszikus leporolása vérszegény filmkínálati időben.

Dundee (Paul Hogan) afféle kisvárosi legenda szűkebb hazájában. Amerikai riporternő még is lát valami fantáziát a krokodilokkal táncolóban, ezért oda is repül azon nyomban. Egy kis dzsungel túra után, naná hogy bele habarodik főhősünkbe. Végül New Yorki forgatagban röhejes kalandok után talál egymásra két ellentétes jellemű szerelmes. Minimál sztoriból készült korabeli alkotás, kiszolgálva a tesztoszteronfüggő férfiakat és a romantikára vágyó hölgyeket. (A 90-es években a csajok ilyen filmek alatt engedték meg, hogy a pólójuk alá nyúljanak a fiúk.)

Többen rámentek arra, hogy a cowboy fogalmát Afrikába helyezve (esetünkben Ausztráliában) újra gondolják. Tucat számra jöttek a kínosabbnál kínosabb alkotások, de a tömeg mégis szerette ezeket a figurákat.

White House Down (2013)

A magyar címe nagyon ász, igazi ZS kategóriára gondolunk: Az elnök végveszélyben. Már ez rémisztő.

Nos, megnéztem, voltam olyan elvetemült. Nem is tudom, mi vitt rá, lehet, vágytam egy agyatlan akciófilmre, amit egyébként meg is kaptam. Iszonyatosan agyatlan és sokat lőnek benne.

A megalomán Emmerich rendezte, szóval hősiesség, becsület, sok amerikai zászló és a robbanás, ez kétségtelen.

Viszont mondok egy meglepő dolgot. Végignéztem és nem rossz. 

Először is a szereposztás elég erős. Ha jó színészeket pakolsz egy lövöldözős filmbe, annyira nem cseszheted el. Jamie Foxx aka. Mr President (vagy Obama?), Channing bandzsa' Tatum, Maggie Gyllenhaal, James Woods. 

Másodszor könnyen érthető eszközökkel operál, szétbombáznak klisékkel. Van egy nagyon gonoszkodó gonosz (ő a fekete...nem, nem Jamie Foxx), és van az amerikai középréteget megjelenítő, csóró, de jólelkű és igaz hazafi (ő a fehér).

Szóval összecsap a fekete és fehér, a jó és a rossz. 

Nincs bonyolítás, egyszerű, mint a faék, de egy pop-corn mozira pont elég. 

Az amerikai nézőknek pont elég. Nekünk is.

Amúgy meg a Die Hard 1 és a Sudden Death (Van Damme) összemixelése, felturbózása a film. Amikor Tatum leveszi a felsőt és fehér trikóban kezdi irtani a terroristákat, még annak is Bruce Willis jut az eszébe egyből, aki még csak nem is halott róla.

A maga nemében jó film (el sem hiszem, hogy ezt mondom:)), jobban tetszik, mint a The Expendables akárhány része. Komolyan. 

Mondjuk amikor a légicsapás ellen a kislány amerikai zászlóval rohan ki, hogy megvédje a túszokat, hát az nagyon epic. 

Nem is tudom, röhögtem, vagy vinnyogtam. Valamilyen hangot kiadtam, tuti.

The Heat (2013)

Sandra Bullock újra FBI ügynök bőrében, akár a Beépített szépségben. Itt sincs ki mind a négy kereke, most nem címeres paraszt, hanem egy Monk-szerű nyomozó zseni rémes természettel, élére vasalt kiskosztümben, amiből még a nőiesség csírája is hiányzik. 

A kaki belecsapódik a ventilátorba és még egy társat is kap a nyakába, akivel parancsra jóban kell lennie. 

Ahogy az már lenni szokott, a másik hölgyneknevezttizé' szöges ellentéte Sandrának, egy igazi büdösbunkó'!

És megvan a buddy-cop mozik alapja, már csak pár gyökér és sokszor undorító (de  legnagyobbrészt mégiscsak fárasztó) poén kell, egy "előre megmondtam" katarzis és ennyi a film. 

Láttam már rosszabbat is, de baromira kár időt fecsérelni rá. Viszont Sandra nem öregszik. 

Inkább nézzétek meg a Hálózat csapdájában-t, az jobb.

The Company You Keep (2012)

A hallgatás szabálya

Robert Redford Mr. Eastwoodhoz képest csak egy korrekt iparos, legalábbis szerintem.

A hetvenes évek mozgalmai a vietnami konfliktus ürügyén robbantak ki, némelyek még bankokat is raboltak. 30 évvel az egyik balul sikerült akció után Sharon (Susan Sarandon) nem bírja tovább és feladja magát. Ezzel a tettével nem kis riadalmat vált ki a régi társakból. Az ügyvédeskedő Jim (Redford) is úgy dönt, felfedi magát, hogy borzolja a kedélyeket. Egy helyi kis lap riportere (Shia LaBouf) érdekes dolgokra bukkan a régi anyagok között és utána ered főhősünknek. Jimnek be kell bizonyítani ártatlanságát, mielőtt utoléri az FBI és felelősségre vonják tetteiért. Sorra veszi a régi társakat, akik talán segítségére lehetnek.

Lassan csordogáló film, aminek a története talán csak a leghazafiasabb USA lakót hozza lázba. Redford karakterének a motivációját csak az utolsó öt percben érti meg a néző, de ekkora már elfecsérelt két órát az életéből. A főszereplőkön kívül se az idősebb generáció (Nolte), se az ifjú titánok (Kendrick) nem tudnak fodrokat kelteni az állóvízben.
Sajnos nekem nagy csalódás volt, pedig az Ifjú Indy mindent beleadott.

Sorozatok 2013-ból

Rendhagyó módon egy-két bejegyzést engedélyezünk magunknak sorozatokat illetően is, mert időnk egy részében azt is nézünk (legalábbis én biztosan). És mivel az egész estés mozik elől veszi el a szabadidőt, valamint mozgóképről van szó, pár szó megilleti őket.

Ám ez egy véget nem érő történet lenne, hogy minden sorozat minden részéről írjunk , uh. jöjjenek azok, amiket ebben az évben arra méltattunk, hogy elkezdjük (hogy be is fejeztük-e, már más kérdés).

The Following

Sorozatgyilkosos sorozat (sajnos nem Dexter szintű), mely gyilkost már elkapták, de sok-sok követője akad, aki folytatja a művét, úgy, ahogy ő meghagyta nekik. Pár részt megnéztem, Kevin Bacon miatt, csípem. De ettől eltekintve baromi unalmas és kiszámítható, 4 rész után szanáltam.

Ray Donovan

Egy új eresztés, ami afféle' hollywood-i problémamegoldó emberről szól, a keménytökű Ray "fucking" Donovan-ról (Liev Schrieber), aki az álomgyár árnyékosabb oldalán melózik. Ha egy futballsztár ébred egy halott, kokaintól szétlőtt prosti mellett, akkor jön Ray és intézkedik. Csak a család ne lenne, azzal több a gond, mint a sztárokkal összesen. Nagyon ász, 2013 nagy meglepetése. Abszolút nézős! Nem tudom, mikor jön a 2. évad, de jöjjön csak.

Homeland

 Adrian Brody, az afgán fogságból kiszabadult katona mindennapjai az amerikai álomban. A képet árnyalja egy CIA ügynök, aki váltig állítja, Brody átállt, valójában maga is terrorista lett. 
Remek sorozat, egy kis politika, egy kis akció/thriller, sok összeesküvéssel. 
Tuti, most kezdtük el a 2. évadot, Amerikában pedig startolt a 3 season.

Elementary

Sherlock és Watson a magyar címe, szinkronosan is látható valamelyik csatornán! A Sherlock szabályokat alapjában rúgdossa fel, (pl Watson egy nőszemély, Lucy Liu), nem is Angliában játszódik, az alapkaraktereket elég szabadosan használják a készítők, stb. 

Nagyon egyszerű, de szerethető sorozat, Jonny Lee Miller remek választás a főszerepre. Jó kis "Monk pótlék".

Vikings 

A nyáron megnéztem az első évadot, baromi jó, aki szereti a kora-középkori hentelést, annak kötelező. Várom a 2. évadot.

Breaking Bad

"I am not in danger. I am the danger"

Szerintem a valaha írt és játszott legjobb sorozat a televíziózás történetében. Ez az én véleményem, de biztos vagyok benne, aki elkezdte, nem bírja abbahagyni. 

Tökéletesen kitalált történet, amiben a színészek, Bryan Cranston és Aaron Paul a végletekig beleélik magukat. Ahogy Mr White egy mezei kémia tanárból egy erkölcsileg lezülött vérengző vadállattá válik, valami mesés. 

Használhatjuk a jellemfejlődés szót is, persze ellentétes értelemben. Vagyis tökéletes jellemtorzulás. Már maguk a párbeszédek óriási feszültséget teremtenek, nem kell ahhoz mindig pisztolynak eldurrannia, vagy egy meth labornak porig égnie. 

Mostanában lett vége, 5 évados. Ideje nekiállni, jönnek az ünnepek, bejgli sütés közben lehet ragadni a képernyőre.

The Best és erről nem nyitok vitát.

Inception (2010)

Eredet

Nagyon féltem, hogy ha másodszorra megnézem, akkor nem üt majd akkorát…

Ha írnék valamit a film tartalmáról, azzal igen csak rontanám mások mozis élményeit.

Szóval, ha valaki még nem hallott róla, akkor annak csak annyit: akciós, fikciós, Nolanos', álom az álombanos', megrázó és hátborzongató.
Rendezőnk új fogalmat adott a sci-finek, mert nem kellenek űrlények vagy űrhajók, hogy egy távoli bolygón érezzük magunkat. Elég, ha csak megvizsgáljuk az álmainkat vagy belemászunk a másikéba, esetleg megváltoztatjuk azt. Rendezőnk a nem hétköznapi történetet telerakta sötét akcióval és valami félelmetes atmoszférával, hogy mi is érezzük, bizony ez már a tudatalatti. Füttyentésére korunk legkülönlegesebb és legtehetségesebb színészei (Cotillard, Page, DiCaprio, Gordon-Levitt, Hardy, Murphy) álltak csatasorban. Itt nem lényeg, ki milyen karaktert kelt életre, hanem hogy egységet alkosson és mondanom se kell, kiválóan működik a kémia. Christopher Nolan korszakos zsenialitását tovább nem tudom magasztalni.

… a félelem az első félóra után szertefoszlott. Jobban vagy többet nem értettem meg a filmből. De feszengés nélküli kétórás mozgóképes sodródás miatt meg érte újra elé ülni.

The Grandmaster (2013)

Ismét egy kínai film Ip Man-nal a főszerepben. A történtet szinte ugyanaz, mint a 2008-as verzióban (ez azért egy önéletrajzi filmnél nem furcsa, inkább az lenne érdekes, ha nem így lenne). 

A címszereplő ismét kellően arisztokratikus és "emelkedett", hogy nagymesternek nézzük. 

A történet, mint mondtam, nagyjából ugyanaz, viszont a megvalósítás már eltérő. Mintha keverték volna a wuxia stílust (többnyire történelmi korban játszódó, fákon ugrálós, félisteni szinten verekedős harcosokat bemutató filmek, pl A Hős, A Repülő Tőrök Klánja) egy kis dokumentarista jelleggel. Hát, fura lett a végeredmény. Nekem nem jött be, de rossznak azért nem mondanám. Ha már próbál valósághű lenni, akkor ne repkedjenek itt nekem, nálam ez a kettő nem fér össze. Itt is érvényes, hogy a kevesebb néha több.

A másik észrevétel (és nem hiba), hogy Ip Man elég keveset szerepel a filmben, inkább a Gong klán történetét meséli el és közben Ip Man is feltűnik néha. Nem mondom, Ziyi Zhang szebb látvány, mint Ip Man, ez tény. Azt is mondhatnám, ha Ip Man nincs benne, a történet akkor is egy kerek egészet alkotna.

Az első húsz percben lekötött, utána már unalmas volt, pedig nagyon igyekeztem megszeretni.

A 2008-as verzió jobb.

The Hangover III (2013)

A második rész fingós-kakis-dugós viccei után már nem volt hová tovább süllyedni, az már igaz. Nos, ebben a részben nagyon nem kell ilyen poénoktól tartani, sőt semmilyen poéntól, ugyanis nincs benne. Nagyon próbálkozom, hogy mondjak egyet most hirtelen, amin nevettem, de konkrétan egy sincs. Vagy van, csak elvesztettem a humorérzékem.

Az alapsztori harmadjára már nem ment volna le a torkunkon, ezért kitaláltak egy oltári baromságot arról, hogy Chow (a kis kínai, vagy tudomisén') elrabolt valami maffiózótól egy rakat aranyat és mivel a "farkasfalka" nagy barátságban áll Chow-val, elrabolják Alan-t (aki most el van rabolva, nem el van tűnve) és fogva tartják, amíg meg nem kerül a kis kokainos sárga. Hát rohadtul unalmas és nem is vicces. Kétszer kezdtem neki, de Ti inkább kíméljétek magatokat.