Django (2012)

Django = múltja terhétől szabadulni kívánó, kirekesztett ember, aki a későbbiekben a nép hősévé válik.
A mi Jangónk (Jamie Foxx), szigorúan D nélkül a déli államok rabszolga kereskedőinek karmaiban sínylődik. Szerencséjére a kiváló fogorvosból lett fejvadász (Christoph Waltz) meglátja benne tehetséget, ezért ki - és felszabadítja. A néger és a fricc' igazán jó párossá érik össze a színészetet sem nélkülöző meló közben, míg fény nem derül Djangó titkára. Így végül elérkeznek a mesés Candylandben, hogy egy felettébb piszkos megállapodást kössenek a birtok piperkőc urával (Leonardo DiCaprio).

Átlagos western történet, de átlagon felüli tisztelgés Tarantino tollából, aki most egy kicsit lazábban tolja a megszokottnál. A balhét most Waltz (upsz,  már megint egy Oscar) egyedül viszi el, hatalmas teret kap a karaktere, bár nem annyira feszes, mint korábban. A film stílusa a Kill Bill sokoldalúságával mutat némi hasonlóságot, de vele nem veszi fel a versenyt. Az amerikai történelem sötét foltja, véres vadnyugati környezetben. Fox és Jackson közös jelenetei, Johnson cameója és a délies tájszólás mind-mind üde színfoltja a nek.
Velősen humoros és szirupos akcióspagetti a vájtfülűeknek.
Django Unchained (2012) on IMDb

Oblivion (2013)


2077-ben a Föld már szinte lakatlan. 
Az idegen invázió elleni harc, bár győzelemmel zárult, tönkretette a bolygót. A maradék emberiség egy űrállomáson héderel, lent a földön pedig nagy-nagy gépek szipolyozzák ki a tengerekből az energiát, hogy a túlélők eljuthassanak a Titánra, ahol új életet kezdenek. 
Jack Harper (Tom Cruise) a bögyös-vörös asszonykájával egy tuti, minimál stílusú felhő villában él és nap mint nap leugrik a felszínre, hibás harci drónokat javítani, mivel maradtak még idegenek, a nagy erőműveket pedig meg kell védeni. Persze nem ennyire egyszerű a történet, vagyis próbál kicsit bonyolódni, több-kevesebb sikerrel.

Az igazság az, hogy nekem bejött. Cruise, ez a kis szektás törpe azért mindig hozzácsapódik egy jó filmhez, szerintem nem sok mellényúlása volt még a karrierje során. Mondjuk azt is meg kell említeni, hogy jó színész (és hogy melyik szektában csinál hülyét magából éppen, az legyen az ő dolga, csak engem hagyjon békén). 
A sztori nem fog meglepetést okozni senkinek, aki otthon van az elmúlt 20 év sci-fi műfajában. Innen is, amonnan is csórt egy kicsit. Ezt leplezendő, pazar látvánnyal boldogítanak minket és a hangzavar is nagyon illik a filmhez. 
Az első fél órában pl. semmi sem történik Jack Reacher...akarom mondani, Jack Harper egy átlagos napja a téma és egy kis törióra, de pont ezért tetszik, mert lekötött. Nem egy klasszikus sci-fi, de annyiban próbál hasonulni, hogy nem a csimm-bumm akción és a rohadt látványos űrhajókon/fegyvereken/lényeken van a hangsúly, hanem, mondjuk úgy, a fílingen'. Jaj, aki viszont csimm-bummot akar, az se ijedjen meg, van az is, nyugi;)! Ne rémüljetek meg.
Kellemes csalódás.

Feledés (2013) on IMDb

Point Break (1991)

A kétezres évek akciói zsánereinek prototípusa: szerethető karakterek, igaz szerelem és az életérzés.

Johnny (Keanu Reeves) az ifjútitán nyomozó, a világot megváltani érkezik Eléjbe. Persze, hogy kap egy zsémbes ikont társnak maga mellé. A városban ez idő tájt amerikai elnöknek öltöző szörfösök rabolgatnak bankot. Együtt tervelik ki, hogy főhősünk épüljön be a Bermuda gatyás társadalomba. Elő a szörf deszkával és uccu a hullámokra, de ez azért nem ilyen egyszerű. Szerencséjére a parton a naplementében összetalálkozik a banda vezére (Patrick Swayze) és ő közte a kapoccsal, a gyönyörű Tylerrel.

Ekkortájt kerültek elő a tini képű hekusok és a bölcs tengerparti életművészek és rendezőnk erre két fajta alfa hímre építette a filmjét. Ezekben az időkben egy valamire való drámában még kötelező volt a szentimentalizmus, a jó győz a szerelem mindenekfelett és a bajtársiasság.
Kedves kortárs akció társadalom nem ismerős a történetet valahonnan, mondjuk A halálos iramból?!

Point Break (1991) on IMDb

Death at a Funeral (2007)

Egy vígjáték, amihez évente egyszer visszatérünk. Nem régi szokás ez, most nézzük másodszorra, de lesz még harmadik alkalom is. Van itt elcserélt koporsó, begyógyszerezett szerelmes, idióta nyugger, szarkavaró törpe és még sorolhatnám. 
Sok helyzetkomikum, amibe (szerintem amerikai hatásra) csak becsúszott egy kakis poén is...de egye fene, ettől még tetszett. Egy könnyed, szerethető kis angol film, semmi több.


Klitschko (2011)

Boxdoku, a kedvenc ételem, nyam!
Napjainkban a nehézsúlyú boksztörténelmet egy ukrán származású testvérpár írja. Wladimir és Vitalij Klitschko a szovjet blokkból tört ki, hogy aztán fényes karriert fussanak be, de nem Amerikában, hanem Németországban. Nem tündérmese az ő történetük, hanem inkább fejezetek a kitartásról és családról. Szívet melengető a filmben, ahogy az újságírók és a volt ellenfelek milyen elismerően nyilatkoznak erről a két srácról. Betekintést nyerhetünk a sportág mocskos titkaiba és láthatjuk, hogy ebben a sportban sokat jelent a józan ész. A megmutatja azokat a mélységeket, küzdelmet és szorgalmat, ami ahhoz kellett, hogy szupersztárok legyenek egy olyan világban, amit amerikai nagyszájú négerek uralnak.

Könnyed dokumentarista szórakozás két „favágóról”, akik mégis elismert sportolok lettek.

Stand Up Guys (2012)


Val (Al Pacino) 28 év után szabadul a sittről. A börtön előtt csak egy régi cimborája, Doc (Christopher Walken) várja, a régi banda odavan. 
Egy kis haverkodás után irány az éjszaka, Val 28 évnyi sitt után két marokkal kapkodja be a viagrát, dönti le a csajokat és be a piát...sietnie kell, mert másnap reggel 10-ig meg kell halnia és aki a ravaszt meghúzza, nem más, mint Doc, a régi és igaz barát.
Kellemes meglepetés lett, a botoxos/hajbeültetett Pacino visszatért a színészethez. Talán, mert kicsit róla, róluk szól a film
Kiöregedtek, nem kellenek már senkinek, utoljára még jól akarják magukat érezni együtt. Nagyon jó kis poénok vannak benne, egy kicsit Másnaposok, egy kicsit Maffiózók. Jót mosolyogtam rajta, Pacino gyónás jelenete hibátlan.
Kellemes szórakozás.

The Big Lebowski (1998)

Gengszter (felemel egy bowling golyót): Ez meg mi a f**z?
The Dude: Látom még sosem golfoztál.

Töki (Jeff Bridges) céltalan bowling játékos, nem igazán érdekli a világ múlása. Megragadt a hippi korszak előestéjén, egyfolytában szív és idétlen ruhákba jár. Egy nap becsöppen hozzá a nagy kaland, egy milliárdos Lebowski-vel (Tökit is így hívják) összekeveri egy kisstílű banda. Sajnos elkövetik azt a hibát, hogy levizelik a szőnyegét. Innentől kezdve főhősünk és bölcs háborús veterán barátja, Walter (John Goodman) felveszik a kesztyűt: emberrablókkal, tolvajokkal és a milliókkal teli miliővel. Tragédiák ugyan sújtják Lebowskit, de elegánsan és férfiasan mindig talpra esik. Cohen fivérek egy korai darabja, piszkosul jól eltalált dumák és abszurd karakterek, igazi igényes vígjátékká teszik a filmet. Vizuális téren is sikerült feldobni a filmet, elmélyülések és illúziók is a helyén vannak. Pazar filmzene ízig-vérig amerikai strófák és még a magyar szinkron is rendben. Tökéletes!
Ha szeretnél agyilag kikapcsolni, akkor bonts fel egy sört és tedd be kópiát.

Hot Tube Time Machine (2010)


Félve írom le, hogy tetszett. Inkább idiótának és kaki/pisi/fingós/hányós filmnek gondoltam, ami valamennyire be is jött, de attól még egy kellemesnek mondható vígjáték lett az eredmény. A történet szerint a három jóbarát és egy unokaöcsi visszatér arra a helyre, ahol életük legjobb pillanatait élték át fiatalkorukban.  

Mindenki el akar felejteni valamit, utálja a jelenlegi életét, kispolgárok lettek, az álmaik halottak, bla-bla-bla. Persze elfelejtik, hogy már rendesen megöregedtek, a hely sem ugyanaz és ők sem. Bulinak se híre, se hamva. Ám van egy frankó jacuzzi, ami egy picit rosszul működik, így másnap reggel nem másnap reggel lesz, hanem az oltári buli előtti reggel...a 80-as években.

Mint mondtam, meglepően nem rossz, persze rengeteg hibája van. A történet már szinte unalmas, az időutazásból származó helyzetkomikumokat jobban ki kellett volna használni, elvégre mégis vígjátékot nézünk, nem akarjuk, hogy a múltban is csak picsogjanak. 
És ugyebár vannak a közönséges poénok, de csak mértékkel, azért ez mégsem egy Adam Sandler film. Úgy néz ki, ilyen viccek nélkül nem is létezhet amerikai vígjáték.
Kicsit gagyi, de elmegy.

Trance (2013)


Egy csavarosnak látszó, rablós thriller Danny Boyle rendezésében. 
Simon (James McAvoy) egy aukciósház ifjú titánja, műtárgyakat, főleg festményeket értékesítenek óriási pénzért. Simon kicsit megszorul anyagilag, ezért belép a képbe Franck (Vincent Cassel) aki pár haverral meglovasítja az éppen 26 millió fontért eladott festményt. 
A gond, hogy Simon kicsit bekavar, erre Franck pofáncsapja, az a szerencsétlen meg elfelejti, hová dugta a képet. Miután Simon számára igen fájdalmasan (mondhatni, körömszakadtáig bizonygatja:)) kiderítik, hogy tényleg nem színlel a srác, elcipelik egy pszichoterapeutához (Rosario Dawson), hogy segítsen emlékezni a kép helyére.

Nem egy szokványos sztori, de valahogy mégsem az igazi. Mondjuk végignéztem és bele sem tekertem, de nem nagyon hatott meg, nem az a film, amit alig várok, hogy megjelenjen dvd-n. 
Cassel remek szociopata, brillírozik a szerepben, Dawson meg egyszerűen csak szép. 
A hipnózis túl van lihegve, itt mindenkit varázsütésre majommá lehet változtatni, komplett éveket/személyeket kitörölni az emlékezetből. Számomra ez már nevetséges és egy idő után fárasztó.

Valahol olvastam, hogy ez a film csak azért ugrik be majd az embereknek, mert Rosario Dawson anyaszült meztelen a filmben. Igazat kell adnom, pár hét múlva már alig dereng valami, ehhez nekem még terapeuta sem kell.
Egyszer talán nézhető.

The Words (2012)


„Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom...”

Roryt (Bradley "megintíró" Cooper) mindenki jó írónak tartja, de sehogy sem sikerül karriert csinálnia. Egy napon rá mosolyog a szerencse, egy kopott táskában talál egy kéziratot. Egyetlen egy dolga maradt, a kiváló mű címe elé a saját nevét kanyarítani. Bár mi tudjuk, hogy más tollával ékeskedő írók sorsa nem szokott happy end-el végződni. Több életút kibontakozását és összekapcsolódást fejtegeti a film. A központ persze a Jeremy Irons által megírt és átélt francia romantikus, szívszorító történet.

Befejezetlen és kusza mű, olyan témáról, ami mindig is kényes, de sokszor visszatérő probléma az irodalomban.

G.I. Joe: Retalation (2013)


Khöm..khöm...egy egy vicc. Nem, nem a vicces értelemben, hanem mondjuk amikor "Adam Sandler egy elhagyott szigeten ragad és beleszeret egy kókuszdióba" - Eric Cartman. 
Akciófilm lenne, de legalább az agyatlan lövöldözés nehéz feltételeinek felelne meg. Az első jelenet már egy rajtaütés, a Joe-k intéznek valami ellenséges bázist. Látjuk, hogy lő egyet, majd rohan, mellette látjuk a már fekvő ellenséget, vér sehol, izzadságszag sehol, csak a sikeres akció öröme. A szokásos kérdésem ennél a típusú mozgó képnél, vagy valaminél, hogy kinek készült? Kb a tízéves gyerkőcöknek, de még ők őket sem köti lesz 30 perncél tovább.
Erre időt és pénzt pazarolni vétek. Az egyetlen értelmes dolog itt fent, a képen látható. Ha jól megnézted, láttál mindent.

The Last Picture Show (1971)

A 70-es években a western mellett lassan labdába rúgtak kemény szociális témájú drámák is.
A 20. század közepén egy álmos amerikai kisváros mindennapjaiba pillanthat be a néző. A helyi tinik szórakozása az egyetlen mozgalmas dolog a porfészekben. Itt él Sony, a hallgatag fiú, aki barátaival ugyanazon munkálkodik, mint kortársai: felnőni és elhúzni innen.
Főszereplőnk először egy férjes asszony bűvkörébe kerül, de egy régi szerelem összekuszálja az érzelmeit és a tetejébe még legjobb barátjával (Jeff Bridges) is összetűzésbe keveredik. Tulajdonképpen nem egy mozgalmas film, Bogdanovich a drámaiságra tette inkább a hangsúlyt. Hosszú dialógok, rengeteg közeli és mélabús érzelmek, megöntve a kor koszosságával, nyerseségével. Művészfilmi hatások: a meztelenség és a szimbólumok (mozi=felnőtté válás) jól tükrözik rendezőnk szívében tomboló "dél-európaiságot".

Csak a színészi játék miatt!

Dead Man Down (2013)

Victor (Colin Farrell) egy olyan "mindenes" a helyi maffiában. Ezt felveszi, azt kinyírja, testőr, sofőr, ez+az. A vezér Alphonse (Terrence Howard) pedig egyre jobban megkedveli a mindig komoly (szomorú?) és keveset beszélő keménylegényt! Minden adott egy fantasztikus karrierhez a bandában, de Victornak más tervei vannak, amiben Alphonse is szerepel és sok vér meg belsőségek.
Victor szomszédja, Betarice (Noomi Rapace) pedig Victorral tervez valamit, amivel rendesen meg is lepi az első randin. Nem csoda, hogy a csaj az anyjával él.
Nem vagyok hasra esve tőle, nem ez Farrell 2013-as nagy dobása, ez biztos...legalábbis remélem.
Rapace érdekes választás volt, van valami extra ebben a csajban attól függetlenül is, hogy elég idiótán jár a ráadott magassarkú cipőkben.
Valami divatmacát játszik, uh belefér. A szerelmi szál, mivel a film nagyobb részében ez a téma, nem rossz, szomorúan nézelődnek, elmondják egymásnak, hogy kit milyen csapások érték a múltban és azt le kell zárni, addig nem lehet kiss-kiss, csak bang-bang.
A romantika közben néha felköhög egy géppuska, hullanak az maffiózók, szóval minden van itt, kérem.
Victorról kiderül, hogy a családjával Magyarországról jött a jobb megélhetés reményében és az igazi neve Kerik László. Rendesen kerekedett a szemem, amikor meghallottam, utána füleltem is, mikor hallok egy magyar szót a filmben, de mit mondjak, volt vagy három szó, csapnivaló akcentussal. Ááá, mit is reméltem? Hogy Farrell majd elszavalja a Falu végén kurta kocsmát?
Maradt tőle a búbánatos távolbarévedés, szóval egyszer nézhető, de semmi extra.

Bosszútól fűtve (2013) on IMDb

Smashed (2012)

Ritkán kerül a figyelmem középpontjába független film (Sundance), talán mert ezek kevés reklámot kapnak, afenne' se tudja.
Kate és Charlie fiatal házasok, minden napra az egy buli elvet követik, élvezik a gyerek nélküli világ pillanatait. Még az is belefér, hogy hót’ másnaposan mennek be dolgozni. Pedig Kate komolyan veszi a hivatását, hisz gyerekeket tanít. Még jó mókának tűnik az is, ha a nebulók egy balul sikerült hányás után állapotosnak feltételezik. Viszont az állandó hazudozás kezdi megfeküdni főhősnőnk gyomrát és egy kolléga unszolására rehabilitációba kezd.
Eleinte élvezi a mókás társaságot, még pártfogót is szerez a cukrász Jenny személyében. Viszont a józanul töltött napok egyre több akadályt hoznak a tökéletesnek hitt házasságában is.
Tipikus művész film sok közelivel és kézikamerás bemozgásokkal. A cracktől beállt monológ egyszerűen tökéletes, filmtörténeti alkotás. De sajnos amúgy egy lapos, kiszámítható és befejezetlen film. Néhol jót mosolyogtam a dialógusokon, mert a mennyiség vezérelte az alkotót.

Talán arra jó a film, hogy rájöjj, hogy hol a határ az alkoholizmus
és az alkalmi fogyasztás között.

Faster (2010)


A fenébe, még fogadtam is volna, hogy nem fog tetszeni, de elbuktam volna. Én ebből a Dwayne Johnson gyerekből semmi jót nem nézek ki, elsősorban azt nem, hogy jó színész. Félreértés ne essék, ebben a filmben sem villant nagyon (és kicsit sem), de legalább elmondhatja magáról, hogy egy nézhető moziban is szerepelt.
A történet, mint olyan, nem létezik, a csóka kijön a sittről és sorra keresi meg azokat akik megölték a bátyját. Hát ennyi. Kiderül, hogy a gonosz nem mindig annyira gonosz, a fehér is néha inkább szürke, szóval kicsit moralizál, de ettől a film inkább pikánsabb lesz.
Billy Bob Thornton nagyon rendben van a zsaru szerepében, egyedül csak a playboy bérgyilkos nyikhaj érthetetlen a számomra, de ettől még nyugodtan alszom.
Meglepően jó.


Strange Days (1995)

Bigelow kisasszony a háború vászonra vitele előtt megpróbálkozott néminemű utópisztikával.

Nero (Ralph „bradleycooper” Fiennes), a pandúrból lett szélhámos jól lovagolja meg a 2000-es évek újabb cyber őrületét, a transz által adott lehetőséget. Ez egy agyra kapcsolódó mini tévé, ami forradalmasította a szórakozást. Főhősünk 30 percnyi megtörtént kalandokkal (csoportos szex, betörés) kereskedik, az üzlet meggyeget, de nem életbiztosítás. Főleg amikor egy olyan kópia akad a keze ügyébe, amelyiken egyik barátját végzik ki éppen. A szálak az ex barátnőjéhez (Juliette „punkrocker”Lewis) és új pasijához, az alvilági Philó-hoz (Michael Winscott) vezetnek. Persze a régi érzelmek is fellángolnak ilyenkor, amit senki nem néz jó szemmel. Az aggódók között ott van a sofőr, Mace és ex-kolléga Max (Tom „pornstar” Sizemore), ők segítenek Nerónak a helyes út kiválasztásában. A nyomozás közben Los Angeles forrongó lakosai az ezredfordulóra készülnek és ez is nehezíti dolgokat. Egy képzelt világ 95-ből, hogy miként fogja érinteni az embereket az évezredváltás.

Kicsit nyúlósra sikerült a film első fele, érthetetlen miért kell kétszer egymás után meghallgatni Lewis művésznő rikoltozásait 3 percen keresztül. A második felére azonban bepörögnek az események, nő a feszültség, elszabadulnak az indulatok. Néhány érthetetlen klisé is bekerült végére, lezárva feszengéseinket.
A 90-es évek meghatározó színészeivel tűzdelt, cyberpunk melodráma.

Strange Days (1995) on IMDb

Evil Dead (2013)

Egy remake, a Sam Raimi-féle kult horror újragondolása. Vagy inkább maradjunk a feldolgozás szónál, hiszen semmi újat nem nem rak hozzá az eredeti sztorihoz. Lehet, akkor meg az lenne a bajom?!
Öt fiatal egy erdei házban tölti a hétvégét, de csak azért, mert az egyik csajszinak le kell szoknia a szerről, szóval a többiek segíteni vannak ott (tartani a hányós vödröt, meg minden).
Természetesen megtalálják a holtak könyvét, az egyik marha fel is olvas belőle, ezután meg elszabadul a pokol.


Nézegettem más véleményeket is, vegyes a fogadtatás, van aki azért dicséri, mert iszonyatos a látvány, szó szerint, ebben igaza van. Erős idegzetű és gyomrú nézőknek ajánlott.
Szerintem ez a film azért született meg, mert lehetőség volt a feltuningolt látványra. Ennyi az egyetlen pozitívum, de ha ez nem elég, márpedig nekem nem, akkor bezony észreveszed, hogy 30 perce megy a film és rohadunk unatkozol.
A tisztelgés Raimi Army of Darkness mozija előtt (a végén a csaj fél kézzel forgatja a motoros fűrészt) szinte kötelező elem, de nekem inkább erőltetettnek tűnik.
Igazi vérbő hentelés, ha bejön, nézd meg, de egy jó horror nem itt kezdődik. Nem ennyi. Nem lehet csak ennyi.

Redemption (2013)


Jason Statham a film elején éppen csöves, utána jól megverik, valami csajt kinyírnak és ez neki rossz. Kicsit edz, mint Rocky, aztán beáll a kínai maffiába és közben össze-vissza bosszul mindenkit, mialatt szomorúan gondol a régi időkre, amikor még Afganisztánban/Irakban gyilkolászott. Feltűnik egy apáca is a színen, őt meg...hát na...megszeplőtelenítette a mocsok...és hol van még karácsony?!
Két napja láttam, de csak ennyi maradt meg belőle. A szokásosnál is rosszabb, mert a Statham rajongók is csalódni fognak, mivel nem az a szokványos ezerrel megyek a kocsival és mindenkit szétverek kategória. És ha már nekik sem tetszik, akkor kinek fog?
Rémes, ha bugyuta akcióra vágysz, még Statham-nak is vannak jobb filmjei.


Hors de prix (2006)

Érdekes, hogy a francia romantikus komédiák mennyire könnyedebbek, mint az amerikai szerencsétlenségek. És az ember gyomra sem fordul fel megnézése közben. Lehet, hogy a titok nyitja: Audrey?!
Jean ("igen uram") az típusú pasas, akit csak Mr Kedvességnek szoktak nevezni. Egy hotel mindenese és faarccal minden tré' munkát bevállal, még akkor is, ha egy milliomos agglegény bőrébe kell belebújni. Főleg ha gyönyörű Irént (Audrey Tautou) kell elkápráztatni, aki viszont nem hisz a szerelemben csak a csillogásban és a drága új ruhákban. A két főszereplő találkozása után felfordul a világ, Irének sehogy se sikerül összeszedni egy milliomos vőlegényt. Viszont Jeannak bejön az élet és egy igazi macsóvá növi ki magát. Mintha csak valami földöntúli segítség folytán állandóan egymásba botlanak (Ámor nyila?). Franciásan romantikus szórakozás két elbűvölő főszereplővel. A film azon munkálkodik, hogy lehullajtsa a leplet az álszent milliomosok világáról és bebizonyítsa annak unalmas mivoltát.

Álom luxuskivitelben 21. századi újra gondolása, egy cukros dobozban.

Danny the Dog (2005)


Ebben a szinte elfelejtett filmben Jet Li egy kicsit drámázik két-három (tucat) ember szétverése közben. Danny (Li) a kisstílű pénzbehajtó, Bart (Bob Hoskins) kutyája, de szó szerint. Ketrecben él, kutyakaját eszik, kutyamódra viselkedik, amíg rajta van a nyakörv. Ha a gazdája azt leveszi és kiadja az "ölj" parancsot, a kis pincsiből pitbull válik és szétver mindent és mindenkit a közelben.

Egy véletlen baleset folytán Danny "kóbor kutya" lesz és ekkor találkozik egy vak muzsikussal (Morgan Freeman) és annak lányával. Befogadják és megszelídítik Danny-t, aki aztán nem akar visszamenni régi gazdijához, a fene a hűtlen kutyáját!

A történet nem szokványos, ugyanakkor nekem tetszik minden egyszerűsége ellenére is. A kritikusok, ha nem is dicsérték egyöntetűen Li-t az alakításáért, legalább nem fennhangon ordibálták, hogy "maradj a verekedéseknél vazze' az a neked való, de csak ne akarj itten' egy Mads Mikkelsen lenni".
Luc Besson is ott van az írok között, csakúgy mint a Sárkány csókja c. 2001-es Jet Li mozinál. Nem rossz filmek ezek, Li nyugati filmjei közül talán a legjobbak (ilyenek mellett, mint az Öld meg Rómeót, az Egyetlen, War mondjuk nem is nehéz, ezek szinte nézhetetlen szarok).
Nézd meg a haverokkal, ez a hölgyeket nem igazán fogja lekötni.


A nyakörv (2005) on IMDb